Ispán

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az ispán a legkülönfélébb hatalmú, általában bírói tisztet is betöltő világi személynek a címe. Ispánjai voltak a királyi udvarnak, a köz- és pénzügyigazgatás különböző szintjeinek, de az úri nemzetségek vezetőit, az uradalmak gazdasági elöljáróit is így hívták.

Az ispán kifejezés a szintén előljáró jelentésű szláv zsupán szóból származik, latin megfelelője a comes (gróf) volt.

Bíráskodási jogkörük többször változott.

A szláv zsupa ’megye’ szóból eredeztetik. Tágabb értelemben általában bírói jogkörrel is rendelkező előjáró, magasabb rangú személy címe, a comes (gróf) kifejezés magyar megfelelője. ~ állt a királyi udvartartás (udvar~), a királyi kápolna (kápolna ~), a pénzügyigazgatás különböző szintjei élén (harmincad~, pénzverő~, sókamara~, urbura~), de az úri nemzetségek, egyes kiváltságot népcsoportok vezetőit (besenyők ~ja, székely~), a királyi uradalmak első embereit is így hívták. Szűkebb értelemben a vármegyék élére állított tisztségviselő. A király nevezte ki tetszése szerinti időre. Egy ~ kezén már az Árpád-korban is több megye lehetett, egyben országos méltóságokat is betölthetett, de a 14. század közepéig önmagában is bárónak számított. Bíráskodási jogköre többször változott, a 14. századtól a sedria (megyei törvényszék) elnöke, részesült az itt beszedett bírságokból, a megyei vámokból és jövedelmekből, a 14. századtól a tisztségül kapott királyi várak teljes jövedelmét élvezte, és a vármegye katonai parancsnoka volt. Helyettesét (a 13. századig udvar~, azután alispán) maga állította familiárisai közül. Az újkorra az ~ elnevezés fokozatosan a főispán váltotta fel.

[szerkesztés] Megyésispán

A megyésispán a régi magyar közigazgatásban a vármegye élén álló, a király által kinevezett és bármikor felmenthető tisztviselő. Erdélyben a vajda, Szlavóniában a bán nevezte ki. Egy személy több megye ispánja is lehetett, de egy megyének is lehetett egyidőben két vagy három főispánja (ezek rendszerint testvérek voltak). I. István idején a beszedett adók kétharmada a királyt, egyharmada pedig a megyésispánt illette meg.

Az ispán eleinte maga választotta meg helyettesét, az alispánt a familiárisai közül, az Aranybulla körüli harcok idejétől kezdve, – amikor a királyi vármegye átalakult nemesi vármegyévé – ez a nemesek megyegyűlésének hatáskörébe került.

A 15. századtól az ispánt főispánnak hívták és egyre inkább örökölhető pozícióvá vált. Az ispánok általában nem tartoztak a régi Magyarország főméltóságai közé.

[szerkesztés] Alispán

Az alispán a régi magyar közigazgatásban a főispán hellyettese volt. Az alispánt az Árpád-ház idején a megyésispán, később a magyar nemesség nevezete ki általában hat évre.

Latin vicecomes. Vármegyei tisztségviselő Magyarországon, aki a 13. század végétől az ispán, a 15. századtól a főispán nevezett ki helyettesének a familiárisai közül. Ez a magánjogi viszony nagyban befolyásolta az 1 közjogi működését. Általában minden vármegyének két ~ja volt. A 14. század közepétől kezdve a távol lévő ispán helyett az ~ elnökölt a vármegyei törvényszéken. Az ő nevére érkeztek a királyi parancsok, s az okleveleket is ő állította ki a szolgabírókkal együtt. Vezető szerepe volt a megyei igazgatásban és igazságszolgáltatásban. A nemesek már a 15. századtól arra törekedtek, hogy beleszólhassanak a kinevezésébe, de csak a mohácsi vész (152) után vált a nemesi önkormányzat tényleges tisztviselőjévé. Ekkortól a vármegye beleegyezése kellett a megválasztásához (1548. évi LXX. tc.). a kérdést az 1723. évi LVI. tc. zárta le, eszerint a főispán négy jelöltje közül a vármegyei közgyűlés választotta. Az ~ elnökölt a testületi szervekben és a vármegyei törvényszéket (sedriát) is legtöbbször ő vezette, s alkalmanként az úriszéken a megyei hatóságot képviselte, majd a 17. században kialakuló alispáni ítélőszéken is bíráskodott. Rendelkezett a megyei adminisztrációval, tisztviselőkkel, végrehajtotta a központi intézkedéseket és a vármegyei közgyűlés rendelkezéseit. A kiegyezés után a vármegyei törvényhatóság első tisztviselője, a vármegyei közigazgatásának vezetője, a vármegyei tisztviselőkar főnöke (1870. évi XLII. tc.). Intézkedési jogköre volt minden olyan ügyben, amelyet a jogszabály nem utalt más szervek hatáskörébe. Végrehajtotta a kormány rendelkezéseit. Feladatkörét az 1886. évi XXI. tc. határozta meg. Az ~ hat évre választották. A tisztség a helyi tanácsokról szóló törvénnyel (1950. évi I. tv.) szűnt meg.

[szerkesztés] Várispán

Latin comes castri. Királyi várszervezet (várispánság) vezető tisztségviselője az Árpád-kori Magyarországon. Az uradalma alátartozó várföldeken élők, elsősorban a várjobbágyok és várnépek katonai parancsnoka és a király nevében eljáró bírói előjárója volt. 1200 körül a források szerint 72 várispánság élén álltak ~ok, de számuk jóval kisebb volt, mivel egy személy több ispánságot is viselhetett. A tisztség nem volt örökletes, a ~t az uralkodó nevezte ki és váltotta le. Ugyanakkor, mint az ország legmagasabb rangú személyei, az uralom részesei voltak, ”az ország honorjai” (honor regni). Méltósága, amelyet szintén honornak neveztek, egy ideiglenes hűbér volt, jövedelmein (a szabad dénárokon, vámokon és bírságpénzeken) a királlyal osztozott egyharmad-kétharmad arányban (király ketteje).