Niszaba-himnusz
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Niszaba-himnusz, sumer himnusz Niszaba istennőhöz, a gabonakalász és a magtárak úrnőjéhez. Az istennő gondoskodik az istenek és az emberek táplálékáról, ezért hatalma mindenek felett való, s a végletekben testesül meg. A szöveg eredetileg szertartási éneknek készült (Kr. e. 2100 körül), később a konkrét szertartási vonatkozásokat általánosabb formulák váltották fel, amelyek hosszú leíró jelző-füzérekben az istennő egyetemességét hangoztatják. Niszabát, a „búzát", szertartási kellékek közt az akkád himnuszok is magasztalják.