Nyolcak

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Nyolcak az egyik legjelentősebb magyar művészcsoport a 20. század elején.

Tagjai: Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos.

Berény kivételével korábban mind tagjai voltak a MIÉNK-nek. A csoport 1909-ben alakult meg, első kiállításukat 1909. december 30-án nyitották meg, akkor még „Keresők” néven. 1911. áprilisi, a Nemzeti Szalonban tartott kiállításuk óta nevezték magukat Nyolcaknak. A Nyolcak művészetére elsősorban, Cézanne festészete és a kor más nyugati kortárs festői és azok törekvései hatottak. Művészetükre hatással volt a szecesszió is. A századelőn forradalmi művészcsoportnak számítottak. Az új korszak új kifejezési formájának keresői voltak. Vezér egyénisége a csoportnak egyértelműen Kernstok Károly volt, akinek tevékenységét a festészetben, Ady Endre költészetének jelentőségéhez hasonlították. Tagjai a polgári értelmiséghez tartoztak, Alkotásaik a polgári értelmiség ízlés világának felelnek meg, annak a körnek, ahonnan a csoport tagjai is származtak. A nyolcak csoportján belül, Kernstok a polgári radikalizmus képviselőjeként a legmerészebbnek hatot. Egy ideig betudtak kapcsolódni, a nemzetkőzi áramlatba is, de egy idő után elszigetelődtek.

1912-ben tartották utolsó kiállításukat, akkor is a Nemzeti Szalonban.