Oka

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ez a szócikk a folyóról szól. További jelentéséhez lásd: Oka (Ausztria).

Oka

[[Kép:

Az Oka torkolata Nyizsnyij Novgorodnál

|295px|]]

Hossz:

1500 km

Forrásszint:

226 m

Vízhozam:

1300 m³/s

Vízgyűjtő terület:

245 000 km²

Forrás:

Közép-Orosz-hátság, Orjoli terület

Torkolat:

Volga

Országok:

Oroszország

Az Oka (oroszul: Ока) – folyó Oroszország európai részén, a Volga legnagyobb jobb oldali mellékfolyója.

Nevének eredete lehet akár litván (aka – "forrás"), akár finnugor (joki – "folyó"), minthogy eredetileg felső folyásánál balti törzsek, középső és felső folyásánál finnugorok (mescserák, muromák) éltek.

[szerkesztés] Földrajz

Az Oka a központi fekvésű Orjoli, Tulai, Kalugai, Moszkvai, Rjazanyi, Vlagyimiri és Nyizsegorodi területen folyik keresztül.

A Közép-Orosz-hátságon ered, eleinte észak felé, Kaluga városától kelet felé, majd északkelet felé folyik. A Moszkva-folyó torkolatától délkeleti, Rjazany után nagy kanyart téve északkeleti irányban halad és Nyizsnyij Novgorodnál ömlik a Volgába. Felső szakaszán szűk, mélyen bevágott völgyben folyik, esése viszonylag meredek. A Moszkva-folyó alatt lassú, alföldi jellegű folyóvá válik, sok kanyart és mellékágat képez. Kiterjedt, néhol 25-30 km széles völgyében mocsaras részek és kisebb tavak váltogatják egymást.. Vízszintje erősen ingadozó, főleg olvadékvizek táplálják. Tavasszal vonul le az éves vízmennyiség kb. 75%-a, de nyáron is előfordulnak a tavaszihoz hasonló intenzitású áradások. A folyó télen befagy, az olvadás a felső szakaszon április elején, az alsón április végén kezdődik.

A folyó a torkolattól Csekalin városig. kb. 1200 km-en át hajózható, de a sok zátony és sekélyes szakasz miatt rendszeres kotrásra van szükség. A hajózás elősegítésére a Moszkva-folyó torkolata alatt kb. 100 km-es szakaszon zsiliprendszert alakítottak ki.

Az Oka vízgyűjtője a lombos erdők övezetébe tartozik, de partjai mentén többnyire megművelt földek, szántók húzódnak. Az erdők pusztítása már a 17. században nagy erőkkel folyt. Égetéssel szereztek új megművelhető területeket, és a növekvő városok építéséhez is egyre több faanyagra volt szükség. A század második felében ezen a vidék jelentek meg az első oroszországi vasfeldolgozó manufaktúrák, melyek szintén rengeteg tűzifát emésztettek fel. A pusztítás olyan méreteket öltött, hogy 1703-ban cári rendelettel kellett megtiltani a mértéktelen erdőirtást, 50 év múlva pedig vasfeldolgozó üzemek létesítését Moszkva közelében. Később az erőteljes iparosítás az egész vízgyűjtő medencét megviselte. A folyó halban ma már nem olyan gazdag, mint akár egy évszázaddal ezelőtt, vizében jelenleg kb. 30 halfaj él.

Legfontosabb mellékfolyói: bal oldalon a Moszkva-folyó és a Kljazma, jobb oldalon a Moksa.