Péter apokalipszise
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Péter apokalipszise, Petru apokalüpszisz, Apocalypsis Petri, Kr. u. 135 körül keletkezett ókeresztény irodalmi mű. A hagyomány, így elsőként Alexandriai Kelemen, Péter apostolnak tulajdonította a szerzőséget. A műnek hosszú időn át nagy tekintélye volt, egyes részletei az Újszövetség kanonikus iratai közé is bekerültek (Péter apostol levelei 2, 3:3-13); a mű egésze azonban apokrifnak minősült. Eredeti -talán görög- szövege elveszett, csak etióp fordítása és egyiptomi görög nyelvű átdolgozása ismeretes. A mű az Olajfák hegyén tanítványaival, főként Péterrel beszélgető Jézust szerepeltetve, Jézus révén feltárja a menny és a pokol világát. A pokolra jutottak szenvedéseinek leírása változatos, élénk képzeletről tanúskodik, helyzetrajzainak nagy része a keresztény pokol-víziók állandó anyagává vált (lásd még Nikodémosz evangéliuma. A mű apokaliptikus jellege az utolsó ítéletre való utalásban merül ki, anyaga egyébként inkább vízió.
[szerkesztés] Források
Katolikus lexikon
Based on work by