Paunik
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Észak-Amerikában élő indián nép. Először 1541-ben említik őket a spanyolok. A paunik síksági, a keddo nyelvcsaládhoz tartozó nép, a XIX. században az év nagy részében növényt termesztettek a Platte folyó menti falvaikban. Egy évben kétszer, télen és nyáron az asszonyokkal és a gyerekekkel elvándoroltak a prérire vadászni.
[szerkesztés] A Pauni nép négy törzse
- a szkidik
- a xauik
- a pitahaueratok
- a kitkehakik.
Minden törzsnek külön vezére van. Az egész pauni népnek is van vezére, de ezt a tisztséget régóta nem viseli senki. Az utolsó össz-pauni főnök Petalesharo volt, aki már 1816-ban, tizenkilenc évesen betiltotta az emberáldozatot. Mivel a pauniknak csak egy szövetségesük volt, a szkidiktől elvált arikarák, hamar szövetséget kötöttek az Egyesült Államokkal, és sok csatát vívtak az Amerikai Lovasság oldalán ősi ellenségeik, a sziúk és cheyennek ellen.