Pege Aladár
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Pege Aladár (Budapest, 1939. október 8. – Budapest, 2006. szeptember 23.) magyar cigány bőgőművész, zeneszerző, a magyar dzsessz kiemelkedő alakja, világhírű bőgős, zseniálisan improvizáló virtuóz, akit nemzetközi kritikusok „a nagybőgő Paganinije” néven is emlegettek. Egyszerre játszott komolyzenét és dzsesszt. E kétféle elhivatottság sajátos kölcsönhatása egyéni színt adott játékának.
Neves kispesti nagybőgős családból származott. 1969-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola nagybőgő tanszakán szerzett diplomát, tanárai Montág Lajos és Tibay Zoltán voltak. Ezt már sok évvel megelőzően kezdett el hangversenyeket adni, vidéken is és Budapesten rendszeres fellépője volt az Egyetemi Színpadnak. 1975 és 1978 közt Nyugat-Berlinben Reinhold Zepperez tanítványa volt. (Ő Herbert von Karajan szólóbőgőse volt a Berlini Filharmonikus Zenekarban.)
Évtizedig koncertezett Magyarországon és a világ neves előadóhelyein, több kontinensen. Fellépett a Carnegie Hallban is. Halálának évében ünnepelte első színpadra lépésének 50. évfordulóját. [1]
1978-tól nyugdíjba vonulásáig a budapesti Zeneakadémia docense volt.
[szerkesztés] Díjai
- 1977-ben Liszt Ferenc-díj
- 1981-ben a világ dzsessz szakírói a legjobb bőgősnek szavazták meg
- 1986-ban érdemes művész
- 1999-ben Budapestért Díj
- 2002-ben Kossuth-díj
[szerkesztés] A művészetben
Utassy József Pege Aladárról írt verse: "Már az anyaméhben/ pengetted köldököd.// Ördögöd van, Ali:/ angyali ördögöd!"
Based on work by