Permi Szent István
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Permi Szent István (1340 – 1396) 14. századi misszionárius; ő térítette keresztény hitre a komikat (zürjéneket) és alapította meg a permi püspökséget.
Ő alkotta meg a régi komi ábécét, az aburt, így ő a komi illetve a permi írásbeliség atyja. Néha nevezik "Permi apostolnak" is. A katolikus egyház és az ortodox egyházak április 26-án ünnepelik.
István valószínűleg Velikij Usztyug városból származott. [1] Az egyházi hagyomány szerint édesanyja komi asszony volt. István Rosztovban ébredt rá hivatására, ahol ókori görög nyelvet tanult. [2] 1376-ban a Vicsegda és Vim folyók mentén tett utazást és ekkor kezdte el a komik térítését. [3] A kor misszionáriusaitól eltérően nem erőltette rá a latin vagy egyházi szláv nyelvet az ottlakó pogányokra, hanem megtanulta nyelvüket, megismerte szokásaikat és kidolgozott számukra egy külön írást. Noha a pogány bálványok lerombolásával kihívta a permjákok egy részének haragját, őt nevezték ki első püspöküké.[4]
Az új püspökség és az áttérések veszélyeztették a Novgorod eddigi ellenőrzési pozícióját. [5] 1385-ben a novgorodi érsek hadsereget küldött az új püspökség elmozdításáram de ez Usztyug városának segítségével megvédte magát. [6] 1386-ban István meglátogatta Novgorodot és a város hivatalosan elismerte az új helyzetet.[7]
Szergej Zenkovszkij történész szerint Permi Szent István, Bölcs Epiphanius, Radonyezsi Szent Szergej és a nagy festő Andrej Rubljov együtt a "14. század végének és 15. század elejének orosz szellemi és kulturális újjászületését" jelentették."[8] Valóban, István élete magában foglalja a "moszkovita" Oroszország politikai és vallási terjeszkedését. István életét a fenti Epiphanius írásai örökítették meg, ezek közül a leghíresebb a Permi Szent István panegirikonja, amely István evangelizációs tevékenységét dicsőíti és a Permi levelek alkotójának nevezi. [9]
[szerkesztés] Jegyzetek
[szerkesztés] Hivatkozások
- Martin, Janet, Medieval Russia, 980-1584, (Cambridge, 1995), pp. 225-6
- Zenkovsky, Serge A. (ed.), Medieval Russia's Epics, Chronicles, and Tales, Revised Edition, (New York, 1974), pp. 259-62
Based on work by