Pindarosz
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Pindarosz (i .e. 518 – i. e. 438) görög költő.
[szerkesztés] Élete
Pindarosz, Daiphantosz és Kloidiké fia a boiotiai Künoszkephalaiban született. Az Aigedai nemzetségből származott, amely az egyik legrégebbi és legelőkelőbb volt Boiótiában, rokonságának és őseinek több tagja is előkelő szerepet játszott a szomszédos városállamok arisztokráciájában. Élete a görög történelem két nagy korszakának átmeneti idejére esett: az athéni demokrácia kibontakozása és a városállamok válsága közé.
Első mestere a thébai Szkopelinosz volt, később Athénban Apollodórosznál és Agathoklésznál tanult. Kora sok költőjéhez hasonlóan ő is a városállamok ünnepi alkalmaira és a görögség vezetőinek dicsőítésére írta műveit, amelyek nyilvános, zenei kísérettel előadandó kórusművek voltak. Verseit később 17 könyvben adták ki, ezen könyvek közül azonban csupán az epinikia, azaz a versenyjátékokon aratott győzelmek emlékére írott kötet maradt fenn teljes egészében, a többi kötetből csupán kis töredékek kerülték el a teljes pusztulást.
A perzsa háborúkban hazájának, Thébainak semleges és perzsabarát magatartását követte, de nem minden fenntartás nélkül, korabeli források tanúsága szerint rokonszenvezett az athéniak szabadságküzdelmével is.
[szerkesztés] Források
- Castiglione László: Az ókor nagyjai, Akadémiai kiadó, Budapest, 1971.
Based on work by