Polifónia

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A polifónia (gör.: sokhangúság); a zenében a homofónia ellentéte, amely a szólamoknak egyenlő és ritmikai tekintetben egymástól keveset eltérő mozgását jelenti, mig a polifónia olyan szerkezetű zenét jelent – akár ének, akár pedig hangszeres szólamokkal szemben – ahol minden szólam önállólag mozog, de úgy, hogy a harmóniai egységet és összetartozóságot azért mindig szabatosan feltüntessék.

A polifónia a középkor és reneszánsz többszólamú zenéjének az alapja, csak és kizárólag ilyen művek születtek; a barokkra ez az egyeduralkodás megszűnt, és csak elsősorban bizonyos műfajokra (pl. fúga) lett jellemző.

Lásd még: mikropolifónia