Polimer

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Polimernek nevezzük az ismétlődő egységekből felépülő nagyméretű molekulákat, melyekben az egységeket kémiai kötések kapcsolják össze. Az ismétlődő egység neve monomer.

A polimerek a közhiedelemmel ellentétben nem azonosak a műanyagokkal. (A műanyagok olyan mesterségesen előállított anyagok, melyek gyakran több anyag keverékéből állnak, legalább egy komponensük polimer. A többi kitöltő-, vázanyag, öregedésgátló, feldolgozást segítő adalékanyag, festék...). A polimerek lehetnek természetesek (cellulóz, fehérje stb.), vagy természetes alapú mesterséges anyagok (pl. viszkóz).

A polimerek önálló alakkal, térfogattal rendelkeznek.

A mesterséges polimerek (műanyagok) előállítása igen bonyolult, nagy odafigyelést igényel (lánc-, blokkpolimerizáció).

A legelső mesterségesen előállított polimer, a legelső műanyag a bakelit volt, 1905-ben szabadalmazták.

A polimerek egy mindenki számára ismert képviselője a polietilén (PE) -ebbe tesszük a péknél vásárolt reggeli zsömlénket- ez a nylon zacskó. (...-CH₂-CH₂-...) A nylon szó eredetileg a poliamidot (PA) jelentette, mint márkanév. Később aztán a zacskó és fóliák alapanyaga megváltozott a kedvezőbb árban gyártható polietilénre, de a szóhasználat megmaradt a köznyelvben.

Egy nem mindennap használt, de mindenki számára szintén ismert polimer a plexiüveg (polimetil-metakrilát), PMMA, plexiglas).

Előnyei a fémekkel szemben:

• kicsi a sűrűsége, tömeghez képest nagy terhelhetőség
• korrózíó álló
• jó szigetelő (elektromos, hő, rezgés. Ma már léteznek azonban speciális elektromosan vezető polimerek is)
• előállítási költsége kicsi
• könnyen feldolgozhatóak, rendszerint nincs szükség forgácsolásra
• a hőre lágyuló polimerek teljes mértékben reciklálhatóak

Hátrányai a fémekkel szemben:

• kicsi a szilárdsága (speciális anyagok, pl. HPPE, Aramid (Kevlár, Nomex), PBO szakítószilárdsága vetekszik a fémekével)
• öregszik, megfelelő stabilizálás esetén pedig nem bomlik le
• rossz hőállóság
• kisebb rugalmassági modulus

Tartalomjegyzék 1 A polimerek csoportosítása 1.1 Előállításuk szerint 1.2 Primer szerkezetük szerint 1.3 Feldolgozás szerint 1.4 Szerkezet alapján 1.5 Forma alapján 1.6 Az őket felépítő kémiai atomok szerint 2 Lásd még

[szerkesztés] A polimerek csoportosítása

[szerkesztés] Előállításuk szerint

• Polimerizácíóval (PE, PP, PVC, PS)
• Polikondenzácíóval (PA, PET)
• Poliaddicíóval (PUR, EP)
• Természetes (alapú) polimerek (cellulóz, üveg, bazalt, azbeszt, fehérje)

[szerkesztés] Primer szerkezetük szerint

• Homo-polimer, azonos monomerekből áll a főlánc (PE, PP, PVC, PS)
• Kopolimer, keverék (ABS, Poliblend)

[szerkesztés] Feldolgozás szerint

• Hőre lágyuló (termoplaszt) és
• hőre keményedő (duroplaszt) anyagok

[szerkesztés] Szerkezet alapján

• lineárisak,
• elágazóak, valamint
• térhálósak.

[szerkesztés] Forma alapján

• részben kristályos és
• amorf forma.

[szerkesztés] Az őket felépítő kémiai atomok szerint

• szerves,
• szervetlen és
• elemorganikus polimerek.

[szerkesztés] Lásd még

• Fröccsöntés