Programozási paradigmák

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A programozási paradigma (vagy programozási elv) a számítógépes programok tervezésének és programozásának módszerét jelenti. Ezen elvek célja az, hogy a programozók a programokat minél hatékonyabban tudják elkészíteni, azokkal az adott problémát minél egyszerűbben tudják megoldani. Az új paradigmák kialakulása általában az új programozási módszerek megjelenését is jelenti, mely módszerek hatékonysága és népszerűsége csak hosszú évek, évtizedek alatt látható. Vannak paradigmák, melyek régen „népszerűek” voltak, de mára „elavultnak” tekintik őket (például az eljárási programozás), mások hosszú évtizedek óta széles körben elterjedtek (mint amilyen a strukturált programozás).

Vannak elvek, melyeket csak a problémák egy adott, szűk körében használnak (például a logikai programozást), mások pedig általános célúak.

A paradigmák fejlődése nagyon gyakran az absztrakciós szint növekedése is jelenti: az objektum-orientált programozási nyelvek távolabb esnek a gép anyanyelvétől (a gépi kódtól), mint mondjuk a funkcionális programozási nyelvek.

A programozási paradigma gyakran szoros összefüggésbe kerül némely szoftver-felépítési és szoftvertechnológiai ágazatokkal, vagy hasonlítják és sokszor össze is kapcsolják bizonyos népszerű programnyelvekkel. Sok nyelvet arra terveznek, hogy beépítsék a sajátos paradigmákat. Például a Smalltalk és a Java programozási nyelvek az objektum-orientált programozással állnak összefüggésben, míg a Haskell és a Scheme a funkcionális programozással. Más nyelvek, mint például a Common Lisp és a Python előirányozzák a többszörös paradigmák használatát. A kapcsolat paradigma és nyelv között nagyon komplex lehet, azonban például a C++ kielégíti az objektumorientált programozás szempontjait, nem úgy mint a C, ami még egy struktúrált programozási nyelv.