Quentin Tarantino
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Quentin Tarantino (Knoxwille, Tennessee, USA, 1963. március 27.). Amerikai rendező, színész, forgatókönyvíró, producer, az amerikai független film egyik legnagyobb hatású alakja.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Apja, Tony Tarantino olasz származású amerikai volt, anyja Connie McHugh félig ír, félig cherokee indián. Quentin (aki ezt a nevet Burt Reynolds Gunsmoke című tévésorozata után kapta) apját sohasem ismerte, mivel az születése után elhagyta anyját. Gyermekéveit Los Angelesben töltötte, iskoláit nem fejezte be. 1987-ben megírta a Tiszta románc forgatókönyvét, és a Született gyilkosokat, Oliver Stone (Tőzsdecápák, Szakasz) rendezésében. Később maximálisan elhatárolódott Stone verziójától, mert szerinte a film irányvonala nem az ő forgatókönyvét tükrözte, és egyenesen förtelmesnek nevezte azt, amit Stone „összefércelt” az írásából. A Románc forgatókönyve végül ötvenezer dollárért kelt el, és az addig évi 8000 dollárt kereső filmes zsebében megírthatta a Kutyaszorítóbant.
[szerkesztés] Kutyaszorítóban
Elszerződött segédírónak egy kis hollywoodi produkciós társasághoz, a CineTel-hez, Lawrence Benderhez. 1992-ben készítette első nagyjátékfilmét Harvey Keitel támogatásával. Tarantino 28 évesen írta a Kutyaszorítóban forgatókönyvét. A kutyaszorítóban egy balul sikerült gyémántrablás következményeit meséli el. Tele van később sokat idézett aranyköpésekkel és kiváló színészi alakításokkal. A videótékában ismerkedett még későbbi társával, Roger Avaryvel, aki íróként besegített neki forgatókönyvei megírásába. Quentin a Kutyaszorítóban-t ekkor még csak alacsony költségvetésű, fekete-fehér filmre képzelte el. Bender látott fantáziát a dologban: a forgatókönyvet Harvey Keitelhez juttatta el, aki a remek scripten felbuzdulva a szereplők összeszedése mellett saját 400.000 dollárjával szállt be a finanszírozásba. Miközben a gyémántrablásra készülő gengszterek toborzása folyt, Tarantino és Bender közösen megalapították az A Band Apart Productions-t (Tarantino ezt a nevet Jean-Luc Godard A Bande á Part című filmje után adta cégének).
[szerkesztés] Kutyaszorítóban múzsái
- A film alapötlete a Ringo Lam rendezésben készült City on Fire-ből (1987) származik, melyben Chow Yun-Fat-nek egy rablást kellett lelepleznie.
- Az azóta stílussá váló fekete öltönyt a hozzávaló fogpiszkálóval Quentin szintén egy 1987-es Chow Yun-Fat moziból, a Szebb holnap 2.-ből szerezte.
- A legenda szerint a cím onnan ered, hogy a Video Archives videotékában, Hermosa Beach-en, ahol Tarantino dolgozott, csak úgy emlegették Jean Renoir Viszontlátásra gyerekek! című filmjét, hogy az a reservoir dogsos mozi. Tarantinonak ez annyira tetszett, hogy elhatározta, ez lesz első filmjének a címe. De forrásnak tekinthetjük még filmcímnek a Louis Malle filmrendező Au Revoir Les Enfants (1987) című francia klasszikusából, és Sam Peckinpah 1971-es Straw Dogs (Szalmakutyák) című filmjéből való eredéseket is. Tarantino sokat használt Jean-Pierre Melville 1955-ben készült gengszterfilmjéből, a Bob The Gambler-ből, és a 1963-as Le Doulos műveiből.
- A gengszterek színskálából vett álneveihez pedig a Pokol a metróban 1974 című film adott „ihletet”. A lopkodás és a hatások néhol egészen nyilvánvalóak, a végeredmény mégis izgalmas és újszerű.
Tarantino karrierje innentől szárnyra kap: Tony Scott rendezésében a mozikba kerül a Tiszta románc. A rendező Oliver Stone-nal ellentétben nem formálja saját ízlésének megfelelően a videótékás csodagyerek írását. Az üdítően stílusos párbeszédek megragadnak a nézőben; Dennis Hopper és Christopher Walken zseniális dialógusát a mórokról az év öt legjobb jelenete közé választják. A film érdekessége még néhány óriási sztár minimális szerepe, így Samuel L. Jackson vagy Brad Pitt kétsoros játéka is.
[szerkesztés] QT más filmjeiben
A csúcsra jutott Tarantino a legnagyobb stúdióktól kapott felkérést többek között a Men in Black – Sötét zsaruk megrendezésére, valamint a Féktelenülre. QT visszautasította ezeket az ajánlatokat, és inkább egy tévésorozat epizódját rendezte (Vészhelyzet: Anyaság című epizód) a Warner Brothers megbízásából, valamint szabadidejében kissé csorba forgatókönyvek éleit csiszolhatta élesre (A szikla).
1995-ben elvállalt egy kisebb cameo-szerepet Robert Rodriguez remek Desperadojában, majd részt vállalt másik három független filmes, nevezetesen Alexandre Rockwell, Allison Anders, Robert Rodriguez projektjében, a Négy szobában. QT ebben a fantasztikus négyesben az utolsó szobáért, a Hollywoodi ember című kis szkeccsért felelt. Quentin jó szokásához híven megint a régmúlt nagyjait hívta segítségül, amikor megírta ezt az epizódot. A hírhedt fogadás nem titkoltan a The Man from Down South-ból jött, és az „Alfred Hitchcock bemutatja” sorozatban ment le 1960-ban Peter Lorre (M – Egy város keresi a gyilkost, A máltai sólyom) és Steve McQueen (A hét mesterlövész) főszereplésével. Később készült egy újabb verzió szintén Hitchcock rendezésében, de abban már Kim Novak (Szédülés) és John Huston (A máltai sólyom) játszották a főszerepet.
[szerkesztés] Alkonyattól pirkadatig
Miután elutasította a Directors Guild of America tagsági ajánlatát Rodriguezzel közösen elkészített egy hangulatos, több műfaji elemből (western, road movie, vámpírfilmek) táplálkozó filmet, az Alkonyattól pirkadatigot.
A történet alapötlete Robert Kurtzmanban fogant meg, és QT felvállalta a filmre írását.
[szerkesztés] Alkonyattól pirkadatig múzsái
- A fő hatások közt Romero 1968-as klasszikus horrorja, az Élőholtak éjszakája
- A 1981-es Gonosz holtak (a már vámpírrá változott Richard Gecko régi külsejével akarja elcsábítani fivérét, Seth-et).
- Támadás a 13. rendőrörs ellen (1976) említhető.
- Robert és Quentin a vámpír-mozikról sem feledkeztek meg (a Satánico Pandemonium plakátja ott díszelgett Tarantino volt munkahelyének, a Video Archives-nek a falán).
- Rajongóknak kiábrándító lehet, hogy a „Van hat kis barátom” szöveg is színtiszta nyúlás (That Darn Cat!, 1965)
- Van utalás például Peckinpah Vad banda (1969) című klasszikusára („Mi van Mexikóban? Mexikóiak”).
A film mindazonáltal ugyanolyan erőteljesen viseli magán Rodriguez keze nyomát, mint Tarantino-ét.
[szerkesztés] Jackie Brown
Tarantino rendezői visszatéréséhez egy gyerekkorában bálványozott író, Elmore Leonard „Rum Punch” című könyvét vette alapul. A Jackie Brown ismét a hetvenes évek hangulatában tobzódik, és Quentin megint a régmúlt sztárjait vonultatja fel. A szereposztás most sem hagy kivetnivalót maga után, hisz a kisebb szerepekben is a rendező gyermekkorának olyan bálványai szerepelnek, mint Robert De Niro, Robert Forster, és Pam Grier.
Tarantino itt sem hazudtolja meg önmagát filmes utalásaival: Ms. Brown a táskacserét követően abban a ruhában rohangál, amit Mrs. Mia Wallace is visel a túladagolásának estélyén. A film egyaránt megosztotta a kritikusokat és a nézőket. Mindenki újra a Ponyvaregényt várta. A Jackie Brown filmesztétikai szempontból a Ponyvaregénynél sokkal érettebb alkotás.
[szerkesztés] Filmjei
[szerkesztés] Rendező
[szerkesztés] Nagyjátékfilmek
- 2004 Kill Bill 2.
- 2003 Kill Bill 1.
- 1997 Jackie Brown
- 1995 Négy szoba (egy epizód)
- 1994 Ponyvaregény
- 1992 Kutyaszorítóban
[szerkesztés] Televízió sorozatok
[szerkesztés] Forgatókönyvíró
- 1996 Alkonyattól pirkadatig
- 1994 Született gyilkosok, Ponyvaregény
- 1993 Tiszta románc
[szerkesztés] Színész
- 1987 My Best Friend's Birthday – Clarence Pool
- 1992 Kutyaszorítóban – Mr. Brown
- 1994 Ponyvaregény – Jimmie Dimmick
- 1994 Sleep With Me – Sid
- 1995 Destiny Turns On the Radio – Johnny Destiny
- 1995 Négy szoba (rész "The Man from Hollywood") – Chester
- 1995 Desperado – Pick-up Guy
- 1996 Alkonyattól pirkadatig – Richard Gecko
- 1996 Girl 6 – Q.T
- 2000 Little Nicky – Deacon
- 2001 Alias (TV Sorozat) – McKenas Cole
- 2005 The Muppets' Wizard of Oz-
- 2006 Hell Ride
- 2005 Szabadság Vihara
[szerkesztés] Jelentősebb díjak
- 1995 Oscar-díj, legjobb eredeti forgatókönyv (Ponyvaregény)
- 1995 BAFTA-díj, legjobb forgatókönyv (Ponyvaregény)
- 1995 Golden Globe-díj, legjobb forgatókönyv (Ponyvaregény)
- 1994 Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál, Arany Pálma (Ponyvaregény)
[szerkesztés] Külső hivatkozások
Based on work by