Riedl Frigyes

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Riedl Frigyes (Ladomér, 1856. – Budapest, 1921.) magyar irodalomtudós, a modern irodalomtörténet első jelentős magyar képviselője.

[szerkesztés] Élete

• Főreál iskolai tanár, majd Gyulai Pál halála után a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar irodalmi tanszékvezetője. Előadásaiban a magyar irodalom teljes történetét tárgyalta. Szemináriumain - elsőként a magyar egyetemi oktatásban - személyes, baráti hang honosodott meg, így tudta közelhozni tanítványai számára a múlt irodalmi értékeit. „Előadásain és írásain a francia stílművészet hatása érezhető” – írja róla egykori tanítványa, Benedek Marcell.
• Számos kisebb munka, középiskolai tankönyv, tanulmány és cikk szerzője volt, de viszonylag kevés munkát fejezett be, néhány műve befejezetlenül maradt. Tépelődő alkata, fogyó munkakadve is oka ennek, de talán főleg az, hogy oktató- és nevelőmunkája rengeteg energiát vett el, s ugyanannyira oktatónak tartotta magát, mint tudósnak. Barátság fűzte a sok tekintetben hasonló szemléletű irodalomkritikushoz, Péterfy Jenőhöz. Abban a vitában, mely Thaly Kálmán állítólagos „kuruc versei” hitelességéről bontakozott ki, meggyőzően bizonyította, hogy a versek nem a kuruc korból származnak, hanem Thaly szerzeményei. Legnagyobb jelentőségű könyvét Arany Jánosról írta.

[szerkesztés] Művei

• Alphonse Daudet
• Magyarok Rómában
• A magyar irodalom főirányai
• Péterfy Jenő
• Arany János
• Petőfi (posztumusz - tanítványai fejezték be.)

[szerkesztés] Szakirodalom

• R. Hoffmann Mária: Riedl Frigyes (1923)
• Benedek Marcell: Riedl Frigyes
• Gyergyai Albert: Riedl Frigyes (in: Esszék, tanulmányok)