Schneider Antal

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Schneider Antal (Csákova, 1817. április 4. – Budapest, 1897. szeptember 1.) orvos, honvédezredes.

1840-ben a bécsi egyetemen szerzett orvosi oklevelet. Pályáját Csákován kezdte, majd Moravicában Temes vármegye főorvosaként folytatta. 1848 tavaszán jelentkezett a nemzetőrségbe, ahonnan Damjanich seregéhez rendelték. Nem csak orvosi, hanem katonai képességeivel is kitűnt, ezért rövidesen honvéd századossá léptették elő. 1849 elejétől Bem seregében főtörzsorvosi beosztást kapott. Részt vett a szabadságharc erdélyi hadjárataiban. A piski csata után ő kezelte Bem kézsérülését és ettől kezdve baráti kapcsolatban volt a lengyel származású tábornokkal. A szabadságharc bukása után Bemmel együtt Törökországba emigrált. Hosszú ideig saját pénzéből fedezte a tábornok kíséretének kiadásait. Felvette a mohamedán vallást, Husszein bég néven belépett a török hadseregbe és ezredorvosi beosztásban Damaszkuszban és Aleppoban szolgált. Kálazdy Mór és Hammerschmidt Károly volt honvéd törzsorvosokkal együtt ő kezelte Bemet, aki nagyon rosszul bírta az ottani klímát. Mindhárman ott voltak a tábornok halálos ágyánál.

Bem halála után török szolgálatban maradt, és részt vett a krími háborúban, majd kilépett a hadseregből és Konstantinápolyban a magyar emigráció törökországi irányítója lett. Kapcsolatot tartott az olasz szabadságmozgalommal is, és mikor a török hatóságok jelentős mennyiségű Olaszországban nyomtatott bankjegyet találtak nála, tizenöt év börtönre ítélték. Két év fogság után az angol követ közbenjárására kiszabadult és ezredesi rangban belépett az olaszországi magyar légióba. Garibaldi oldalán számos ütközetben vett részt. Az 1867-ben kihirdetett általános amnesztia után hazatért és családjával együtt újra felvette a keresztény vallást. Hazatérése után még öt évig állt rendőri felügyelet alatt. Orvosi hívatását nem gyakorolhatta, nyugdíjaztatásáig a pénzügyminisztérium alkalmazottja volt.