Sinai Szent Nilus
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Sinai Szent Nilus (? – 430) ókeresztény író
Ankürai Szent Nilusnak is szokás nevezni. Életéről kevés biztos adatunk van, ezek szerint Aranyszájú Szent János nevelte, Theodosius uralkodása alatt Konstantinápoly prefektusa lett, házas volt, egy fiú és egy leány apja. Felesége beleegyezésével fiával együtt a Sinai-hegyen remeteségbe vonult. Fiát később elrabolták a beduinok, ő keresésére indult, majd miután megtalálta, Elusa püspöke mindkettejüket pappá szentelte. E megbízhatónak tekinthető életrajzi adatok fennmaradt írásaiban olvashatóak. A hagyomány 1027 levelet, illetve töredéket tulajdonít neki, a ténylegesen hiteles levelek száma azonban ennél jóval kevesebb. Tőle származik viszont egy „Aszkétikon", amelyet 425 előtt írhatott, s amelyben ugyan élénken ajánlja az engedelmességet, a hangsúlyt mégis a belső békére helyezi. Gondolkodásmódja remetejellegű, a lemondást, a teljes elszakadást dicsőíti, s helyteleníti a túl sok munkát. 427 körül írott „Az önkéntes szegénységről" című munkájában hasonló témákról elmélkedik, eme iratát egy Magna nevű ankürai diakonisszának ajánlotta. „Albaniosz dicsérete" című művében egy ankürai monakhoszról ír, aki szentföldi zarándoklatra indult, s Nitriában halt meg. Euagriosz Pontikosz néhány irata az ő neve alatt szerepel, szentenciái tömörsége miatt az utókor „keresztény Epiktétosz"-nak is nevezi.
[szerkesztés] Források
Vanyó László: Ókeresztény írók lexikona (Budapest, 2004)
Based on work by