Szarvasvadászat
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A szarvasvadászat elnevezésű dilemma a játékelméleti alapjátszmák egyike, amely a biztonság és a szociális együttműködés közötti választás helyzetét modellezi. A játszma ötlete Jean-Jacques Rousseau-tól származik.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Alaphelyzet
Két vadásznak azt kell eldöntenie, hogy szarvasra vagy nyúlra akar-e vadászni. A szarvast csak akkor tudják levadászni, ha kooperálnak, a döntést azonban egyedül kell meghozniuk, és a másik döntéséről nem tudnak.
[szerkesztés] Lehetőségek
Az A vadász 4 pontot nyerhet azzal, ha a szarvas mellett dönt, és B vadász is szarvasra vadászik, ellenben nem szerez pontot, ha B inkább a biztos nyúlra megy. Amennyiben A nyúlra kezd vadászni 3 pontot nyerhet, ha B szarvassal próbálkozik, és mindössze 2 pontot, ha B is nyúlra megy (hiszen így a dicsőség is megoszlik közöttük).
| A szarvasra megy | A nyúlra megy | |
|---|---|---|
| B szarvasra megy | A: 4 pont, B: 4 pont | A: 3 pont, B: 0 pont |
| B nyúlra megy | A: 0 pont, B: 3 pont | A: 2 pont, B: 2 pont |
[szerkesztés] Eredmény
Nyilvánvalóan akkor járnának legjobban, ha mindketten a szarvast választják. Ha azonban csak egyikük dönt a szarvas mellett, akkor hoppon marad, mert egyedül nem sokra megy, míg a társa lő egy nyulat, és ráadásul övé a siker öröme is. Ha egyikük sem akar együttműködni, mindkettőnek meg kell elégednie egy-egy nyúllal. Akárcsak a fogolydilemma esetében, itt sincs bizonyíték arra, hogy a másik hajlandó a kooperálásra, tehát mindketten a biztos nyulat fogják választani, azaz a pirossal jelölt optimális eredmények helyett a kék mező lesz a végeredmény.
[szerkesztés] Gyakorlat
Ezt a játékot Jean-Jacques Rousseau találta ki a társadalmi érdek szemléltetésére. Mindennapi életünk során gyakran hozunk döntést olyan helyzetekben, amelyek hasonlítanak a szarvasvadászat dilemmájához. Például amikor a csúcsforgalomban belehajtunk a kereszteződésbe, és ezzel a társainknak összesítve nagyobb időveszteséget okozunk, mint a mi egyéni időnyereségünk – mégis megtesszük. Tehát a közösségi érdeket (vagy közjót) figyelmen kívül hagyva, egyéni preferenciáinknak rendeljük alá a döntésünket.
[szerkesztés] Politikai vonatkozás
A legjobb példa talán egy parlamenti választás és két párt koalíciós lehetősége. Ha kooperálnak, tehát választási koalíciót kötnek, úgy növelhetik az esélyeiket a választáson, ha viszont külön indulnak, akkor nem csak hogy veszíteni fognak a választáson, de lehet, hogy összesen is kevesebb szavazatot tudnak szerezni.
Based on work by