Szatymaz

Szatymaz község, Szegedtől 12 km-re északra, a Fehér-tó szomszédságában helyezkedik el. A település mind az 5-ös úton, mind vasúton (Budapest-Szeged vasútvonal) könnyen megközelíthető.

[szerkesztés] Története

Szatymaz és környéke a kora bronzkortól (Kr. e. 2500-1700) kezdve lakott vidék volt, amelyről a bronzkori, az avarkori, a honfoglalás idejéből származó, az Árpád-kori és újkori települések nyomairól árulkodó régészeti leletek tanúskodnak.

Szeged több tanyai kapitányságából, a várostól 16 km-re északnyugatra 1950-ben létesített tanyaközség. Neve török, más vélemény szerint kun családnévből származik. 1676-ban említik először írásos emlékekben: egy II. József korabeli térképen a Szeged- Kistelek közti postaállomás (lóváltó hely, ma a Postakocsi csárda működik benne) neveként szerepel.

A XVIII. század első felében szegedi lakosok foglaltak itt állattenyésztés céljából földeket és építettek szállásokat, amelyek később állandóan lakott tanyákká fejlődtek.

Később homokon szőlőt, majd szőlőhögyeket telepítettek. Elsőként jött létre az Ádokhegy, Neszűrjhegy és a Szűcsök hegye.

A Budapest- Szeged vasútvonal kiépítése után az 1880-as évektől a szatymazi szőlők a szegedi polgárcsaládok kedvelt nyaralóivá váltak. A mai település magja is ezt követően alakult ki és épült meg a templom 1902-ben helyi és Szeged városi közadakozásból.

Európa-hírű őszibarack-kultúráját néhány oltványokat honosító, nemesítő kisparaszt és tanyai tanító tevékenysége alapozta meg századunk elején. A Fehér-tó környéki szikes legelőkön kiterjedt juhtenyésztés folyt.

Ma a mezőgazdaságban dolgozók megélhetését elsősorban a szőlő- és gyümölcstermesztés, őszibarack, továbbá a fóliás zöldség- és virágtermelés biztosítja. A mintegy 4300 lelkes lakosság fele külterületen él. Ma már a lakosság jelentős része Szegedi munkahelyeken dolgozik.

A belterület fejlődése főleg az őszibarack és a gyümölcstermesztésből származó jövedelmeknek köszönhetően az 1960-as évek elején vett nagy lendületet, amikor egész utcasorok alakultak ki, majd az 1980-as évektől Szeged városából történő kiköltözéssel folytatódott, és a rendszerváltást követő megtorpanás után napjainkban is folytatódik. Mára jellemző, hogy a külterület infrastruktúrával ellátott területein nagyobb telkeken is épülnek új családi házak.

A település széles utcarendszerű előkertes családiházas beépítésű, sok zöld területtel, jól kiépített közműhálózattal.

[szerkesztés] Nevezetességei

Szatymaz a Pusztaszeri Tájvédelmi körzethez tartozik, az országos Kék Túra alföldi szakasza halad át rajta. Az E 75-ös út mentén haladva láthatjuk a Szatymazi temetődombot, mely több ezer éves magaslata a tájnak, a mellette elhaladó úton közelíthető meg a Fehér-tó melletti nagy kilátó, ahol tavasztól július közepéig figyelhető meg a közeli "Korom szigeten" élő danka sirály költése. Közép-Európa egyik legnépesebb madárszigete ez. E szigeten megtalálhatók szerecsen sirály, halász csérek, cankók, sárszalonkák, bíbicek, vadkacsák, tőkés récék, káró katonák, réti héják és rétisasok, kócsagok, gémek és szárcsák.

A falu középpontjától ÉNY-ra Balástyát Forráskutat összekötő út felé, mintegy másfél km-re, az Enyingi Szélmalom található, szinte eredeti állapotban. Tovább haladva a nyárfás akácos porták közötti mélyfekvésű rétek élővilága is igen jelentős, ahol a Dél-alföld egyik legsűrűbb szalakóta népességét és a fokozottan védett kuvikot, kisőrgébicset találhatjuk.

Az 1902-ben épült Római Katolikus templomot Szatymaz keleti kapujánál a Kossuth u. 2 alatt ősfákkal keretezett csendes ligetetben láthatjuk. Itt megcsodálhatjuk az I. és II. Világháborús emlékműveket, és a "Fájdalmas Anya"-t Gémes Katalin szobrászművész, a község szülöttének alkotását.