Szedna

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Szedna pályája. Az óramutatójárás irányában a Naprendszert egyre jobban kicsinyítve látjuk: Baloldalt felül a legelső képen a belső Naprendszert látjuk a kisbolygó-övvel Jupiterig. A második képen a teljes Naprendszert látjuk a Kuiper-övvel, és a Szednát a Naphoz legközelebbi pontján a pályájának. A harmadik képen a Szedna teljes elnyúlt pályáját látjuk. A negyedik kép az Oort-felhőt láthatjuk, ahogy korábban elképzeltük közepén a Szedna pályájával. A Szedna megtalálása azt mutatja, hogy egy belsőbb része is van az Oort-felhőnek.

[szerkesztés] Főbb adatai

• átmérő: 1180-1800 kilométer
• keringési idő: 10500 év
• a pálya legnagyobb távolsága a naptól: 130 milliárd kilométer
• felszíni hőmérséklet: mínusz 240 °C
• látszólagos színe: nagyon fényes és vörös
• felfedezés: 2003. november 14. (Mike Brown (Caltech), Chad Trujillo (Gemini Csillagvizsgáló), David Rabinowitz (Yale Egyetem))

A Szedna nevű Neptunusz-túli bolygót 2003. november 14-én fedezte fel Michael Brown, Chad Trujillo és David Rabinowitz. Felfedezése előtt még soha nem figyeltek meg ilyen nagy távolságban lévő objektumot a Naprendszeren belül. A fagyos égitest mérete megközelítőleg kétharamada a Plútóénak.

[szerkesztés] Általános információ

Az égitestet a San Diego közelében lévő Plamatar Obszervatórium Samuel Oschin nevű teleszkópjával végzett kutatás során fedezték fel. A NASA tulajdonában lévő, orbitális pályán keringő Spitzer űrteleszkóp is az objektum irányába fordult, de nem talált rá.

Nagy távolsága, valamint alacsony hőmérséklete miatt - és mivel a Naprendszer összes bolygója ezidáig római vagy görög istenségről kapta a nevét -, felfedezője nemhivatalosan Szednának nevezte el, az eszkimók óceánistennőjéről, aki a hiedelem szerint az Északi Jeges-tenger fagyos mélységeiben élt.

Mielőtt a Nemzetközi Csillagászati Egyesület 2004. szeptember 28-án hivatalosan elfogadta volna a Szedna nevet, az égitest a 2003 VB12 átmeneti megnevezést viselte.

[szerkesztés] Orbitális jellemzők

A Szedna hosszan elnyújtott elliptikus pályán kering, melynek legtávolabbi pontja 942, legközelebbi pedig 76,1 CsE távolságban található a Naptól. Felfedezésének pillanatában 90 CsE távolságban tartózkodott a Naprendszer központi égitestétől.

Az első megfigyelések alapján úgy tűnt, hogy a Szedna szokatlanul hosszú idő alatt fordul meg saját tengelye körül (20-50 nap). A rejtély megoldása érdekében olyan égi kísérő után kezdtek kutatni, mely a Szedna forgását befolyásolhatná, de a Hubble Űrteleszkóppal 2004 márciásában végzett megfigyelés során nem észeleltek ilyen objektumot. Az MMT teleszkóp megfigyelései azonban sokkal rövidebb forgási időről tanúskodnak: az új mérések értelmében a Szedna forgási ideje 10 óra, ami - tekintettel az égitest méretére - már elfogadható időtartamnak számít.

A Hal Levison és Alessandro Morbidelli által készített tanulmány szerint a legvalószínűbb magyarázat a Szedna különös pályáját illetően az, hogy egy elhaladó csillag gravitációs tere térítette el az égitestet, hozzávetőlegesen 100 millió évvel a Naprendszer kialakálása után. A tudósok másik elmélete szerint a Szedna egy, a mi Napunknál húszszor kisebb barna törpe körül jött létre, majd a Naprendszerhez kapcsolódott, amint a barna törpe elhaladt mellette.

[szerkesztés] Fizikai jellemzők

A Szedna átmérője megközelítőleg 1180-1800 kilométer (720-1120 mérföld). A Plútó felfedezése óta (1930) ez volt a legnagyobb újonnan megfigyelt objektum. Jelenleg a harmadik legnagyobb Neptun-túli égitestként tartják számon a 2003 UB313 és a Plútó után. A Naptól való hatalmas távolsága miatt a bolygó felszíni hőmérséklete sosem emelkedik 23 Kelvin (−240°C; −400°F) fölé.

A Chile-ben folytatott megfigyelések szerint a Szedna a Naprendszer egyik legvörösebb égiteste, majdnem olyan vörös mint a Mars. A Plútótól és a Charontól eltérően azonban úgy tűnik, hogy a bolygó felszínén található némi metán-, vagy vízjég.