Jupiter (bolygó)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ez a szócikk a bolygóról szól. További jelentéséhez lásd: Jupiter (mitológia).

Jupiter

A Voyager–1 által a Jupiterről készített kép feldolgozott változata

Pályaadatok

Aphélium távolsága:

816 081 455 km
5,455 167 59 CsE

Perihélium távolsága:

740 742 598 km
4,951 558 43 CsE

Fél nagytengely:

778 412 027 km
5,203 363 01 CsE

Pálya kerülete:

4,888 Tm
32,675 CsE

Pálya excentricitása:

0,048 392 66

Sziderikus keringési idő:

4 333,2867 nap
(11,86 év)

Szinódikus periódus:

398,88 nap

Min. pályamenti sebesség:

12,446 km/s

Átl. pályamenti sebesség:

13,056 km/s

Max. pályamenti sebesség:

13,712 km/s

Inklináció:

1,305 30°
(6,09° a Nap egyenlítőjéhez képest)

Felszálló csomó hossza:

100,556 15°

Holdak:

Fizikai tulajdonságok

Egyenlítői sugár:

71492 km [1]
(a földi 5,6045-szerese)

Poláris sugár:

66854,5 km
(a földi 5,2585-szerese)

Lapultság:

0,064 87

Felszín területe:

6,14×10¹⁰ km²
(a földi 120.5-szerese)

Térfogat:

1,431×10¹⁵ km³
(a földi 1321,3-szerese)

Tömeg:

1,899×10²⁷ kg
(a földi 317,8-szerese)

Átlagos sűrűség:

1,326 g/cm³

Felszíni gravitáció:

23,12 m/s²
(2,358 g)

Szökési sebesség:

59,54 km/s

Sziderikus forgásidő:

0,413 538 021 nap
(9 h 55 min 29.685 s)[2]

Forgási sebesség:

12,6 km/s,
45 300 km/h
(az egyenlítőnél)

Tengelyferdeség:

3,13°

Az északi pólus rektaszcenziója:

268,05° (17 h 52 min 12 s)

Deklináció:

64,49°

Albedó:

0,52

Felszíni hőm.:
Kelvin

min	átl.	max
110 K	152 K

Atmoszféra

Felszíni nyomás:

70 kPa

Összetevők:

~86% hidrogén
~14% hélium
0,1% metán
0,1% vízpára
0,02% ammónia
0,0002% etán
0,0001% foszfin
<0,00010% hidrogén-szulfid

A Jupiter az ötödik bolygó a Naptól, és messze a legnagyobb bolygó a naprendszerünkben. Óriásbolygó; a többi óriásbolygót is gyakran Jupiter típusú bolygónak nevezik.

Nevét Jupiterről, a római istenről kapta. A bolygó csillagászatban és asztrológiában használt jele az istenség kezében hagyományosan megjelenő villámot jelképezi (Unicode: ♃).

[szerkesztés] Magnetoszféra

A Jupiter magnetoszférája a legnagyobb alakzat az egész Naprendszerben. Elnyúlik egészen a Szaturnusz pályáján túlra. Ha látható lenne, az esti égbolton nagyobbnak látszana mint a telihold. Kb. 10-szer erősebb a földi magnetoszféránál. A forgástengely és a mágneses tengely 11°-os szöget zár be egymással, de úgy, hogy a északi mágneses pólus az déli pólus közelében van, a déli pedig az északi pólus közelében. A Jupiter magnetoszférájának mérete a napszél hatása miatt változik. A magnetoszféra kialakulásának oka valószínűleg a bolygó belsejében lévő folyékony fémszerű burok. A mágneses pólusoknál a magnetoszféra és a napszél részecskéinek interakciójából jön létre a Jupiter aurórája.

[szerkesztés] Gyűrűk

A Jupiter is rendelkezik halvány gyűrűkkel, amelyek főleg a holdakról származó porrészecskékből állnak.

[szerkesztés] Holdak

A Jupiternek jelenleg 63 holdja ismert. A négy legnagyobbat (Io, Europa, Callisto, Ganymedes) Galilei-holdaknak nevezik, felfedezőjük Galileo Galilei után, aki 1610-ben észlelte őket. A következő négy évszázadban további kilenc kisebb holdat fedeztek fel a csillagászok földi távcsöveikkel. 1979-ben a Voyager-1 űrszonda három újabbat talált, ezzel az ismert holdak száma 16-ra emelkedett. Később a fejlettebb technológiáknak köszönhetően további holdakat fedeztek fel a csillagászok; ezek kicsi, átlagossan 3 km átmérőjű aszteroidák, amelyeket befogott a Jupiter gravitációs tere. Jelenlegi 63 hold több, mint amennyi bármely más bolygónak van, de valószínűleg még sok kisebb, ismeretlen hold is kering a Jupiter körül.