Szepesi György
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Szepesi György (Budapest, 1922. február 5. – ) magyar rádiós sportkommentátor.
Szepesi György 1922-ben született Budapesten, a Váci utca 97. szám alatt. Később, 10-11 éves korában pontosan 100 házzal messzebbre költözött, Angyalföld és Újpest határára, a Váci út 197-be. Az angyalföldi grundokon került legelőször kapcsolatba a futballal. Mint minden gyermek, nagy focista szeretett volna lenni. Későbbi vallomásaiból megtudhatjuk, hogy már akkoriban belátta, hogy kortársai tehetsége jóval felülmúlja az övét. Megemlít pár nevet – pl. Puskás Ferenc, Szusza Ferenc – akik szerinte korának legnagyobbjai voltak. Baráti kapcsolata ezen személyekkel még 60 év után is igen intenzív volt.
Jó szívvel felismerte mások talentumát, és úgy döntött, hogy ő a pálya széléről, nem pedig a pályáról próbálja meg előrevinni a magyar sportot. Első szerelme, a futball mellett más sportágakat is kedvelt, és a sport majdnem minden téren jelen volt életében. Legendás közvetítései hallgatok millióinak okoztak mérhetetlenül nagy örömöket. Mindenhol jelen volt, ahol a magyar sportsikerek felbukkantak. Egyedi lelkesédese, sajátos közvetítési stílusa kiemelték a többiek közül. Egy beszélgetés során megkérdezték tőle, hogy miért nem észlelhető már a régi idők szívből fakadó közvetítése napjainkban. Így felelt: „Ma a legtöbb riporter nem hivatásként éli meg és végzi a munkáját, hanem kenyérkeresetként, és ez bizony érződik”. [1]
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Leghíresebb pillanatok
Minden bizonnyal rádiós-közvetítő munkájának legemlékezetesebb pillanata az „évszázad mérkőzése” volt. Elmondhatjuk bátran azt, hogy az akkori angol-magyar mérkőzes ideje alatt ő volt a tizenkettedik játékos, hisz lelkes, szívből fakadó közvetítése hozzájárult az Aranycsapat történelmi győzelméhez. Mindig közel állt a csapathoz, győzelmekkor együtt ünnepelt, vesztes mérkőzések után pedig együtt sírt Puskásékkal. A következő idézetből megismerhetjuk, mennyire tisztelte a magyar sportot, illetve sportolókat: „Mikor például Gyarmati Dezső gólt dobott, tehát a bal kezéről a hálóba került a labda, úgy beszéltem erről – azt súgtam a mikrofonba – hogy ilyen balkéz nincs már több a világon, ez olyan, mint Puskás bal lába. Vagyis ez a hasonlat azt jelentette, hogy én nem magamat emeltem Gyarmati mellé – tehát nem azt mondtam, hogy én még ilyen dobást nem láttam – hanem egy másik világklasszis játékost, Puskás Öcsit, pontosabban annak is a bal lábát. Sokszor láttam Gyarmati kezét, tudtam, mit tud az a kéz. Az Öcsi bal lábát pedig százszor, ezerszer láttam az öltözőben, ahogy féltették, ahogy masszírozták, ahogy a világbajnokságokon két orvos, három orvos is körülállta.”[2]. És ennek a hatalmas tiszteletnek és elismerésnek megtudhatjuk a forrását is: „”aki nem érezte a kispályák öltözői levegőjét, aki nem mosdott lavórban – én most a harmincas, negyvenes évek környékéről beszélek – aki nem tudta, milyen az a kérges cipő, vagy fűzős labda, az nem is érezhette és nem is érthette azt, ami a pályán a fiúkkal történik. Az nem is tudta közvetíteni azt a hangulatot”[3]
[szerkesztés] A magyar sportéletre gyakorolt befolyása
A Nemzeti Sport szerint ő volt az „Aranycsapat tizenkettedik játékosa”. Minden idők legnagyobb sportbemondójának tartják, akinek a rádió-közvetítéseit használták fel a televíziós közvetítésekhez is: alámásolták a hangját, a kép és a hang pedig tökéletesen megegyezett. [4]
[szerkesztés] Elismerések
- Első magyar sportújságíróként a Gerevich-díj
- 1981-1992-ig a Sport Főosztály vezetője
- 1978-86-ig az MLSZ elnöke
- 1982-94-ig a FIFA vb-tagja
- 1995-től a XIII. kerület díszpolgára
- 2005-től Budapest díszpolgára
[szerkesztés] „Galambos”
Az Élet és Irodalomban hozta nyilvánosságra Paul Lendvai, hogy Szepesi az ötvenes és hatvanas években a titkosszolgálat III/II, majd III/III osztályának ügynöke volt. [5]
[szerkesztés] Írásai
- Sportmikrofon (1925-1948). Membrán könyvek sorozat. Tömegkommunikációs Kutatóközpont. Budapest, 1982.
- Pluhár István - Szepesi György: Szerelmünk a mikrofon. Sport Kiadó. Budapest, 1967.
- Gól! Góóóól! 2000 gól!. Színes sportkönyvtár sorozat. Sport Lap- és Könyvkiadó. Budapest, 1963.
Based on work by