Szilágyi Domokos
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Szilágyi Domokos (Nagysomkút, 1938. július 2. - Kolozsvár, 1976. november 2.) erdélyi költő, író, irodalomtörténész és műfordító.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Nyolcgyermekes családban nőtt fel. Szilágyi Domokos első verse 1956-ban az Utunkban jelent meg. Kolozsvárott a Bolyai Egyetemen 1960-ban magyar szakon végzett. Feleségül vette 1961-ben Hervay Gizellát költőt. Az első verseskötetét az "Álom a repülőtéren"-t 1962-ben nyomtatták ki. Az Igaz Szó és az Előre munkatársa volt. Betegnyugdíjat kapott 1970-ben. Az 1970-es évek elején bejárta Németországot és Skandináviát. Utolsó éveiben Kolozsvárott élt. Súlyos betegen saját kezével véget vetett az életének. Fia, Kobak, az 1977-es bukaresti földrengésben halt meg. Közös sírban nyugszanak a kolozsvári házsongárdi temetőben: Szilágyi Domokos, Hervay Gizella és a gyermekük, Szilágyi Attila.
[szerkesztés] Kötetei
- 1962 - Álom a repülőtéren (versek)
- 1965 - Szerelmek tánca (versek)
- 1965 - Utan, Tiberiu: Hószínű ég (versfordítások)
- 1966 - Mese a vadászó királyfiról
- 1967 - A láz enciklopédiája (versek)
- 1967 - Garabonciás (versek)
- 1967 - Történetek húszéven felülieknek
- 1969 - Búcsú a trópusoktól (hat vers)
- 1969 - Kortársunk, Arany János (kismonográfia)
- 1970 - Erdei iskola (versek)
- 1971 - Fagyöngy (Palocsay Zsigmonddal)
- 1972 - Sajtóértekezlet (válogatott versek)
- 1974 - Felezőidő (versek)
- 1976 - Öregek könyve (Plugor Sándorral)
- 1978 - Tengerparti lakodalom (hátrahagyott versek)
[szerkesztés] Legismertebb versei
- Bartók Amerikában
- ...
- Dolgos állat az ember;
- a cél: remény is egyben
- Így hát a félt halál sem
- oly kérlelhetetlen.
- ...
- Játékok I
- ...
- Hát játszunk ismét Európát
- Úgyis csak játékra jó.
- "Szárazhold helyett a tenger,
- kocsi helyett hajó."
- Hogy mindig csak valami helyett.
- Vakvilágba, vakon.
- Még az utolsó ítéletet is
- átalhatom.
- Magyarok
- Cigány egy nép. Nem hogy tudatlan
- nem az a baj: nem is akar
- tanulni! (...)
- (...)
- Nyomunk a szél porral befújja.
- Hát ezek vagyunk, magyarok.
Based on work by