Tamariszkusz és Datolyapálma
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Tamariszkusz és Datolyapálma, akkád nyelvű költői mű, vetélkedés a két növény között. Bevezetése az őskor nagy napjait, a csatornázás kezdetét idézi, ugyanis a gyümölcstermesztés Dél-Mezopotámiában csak csatornákból öntözött földeken volt lehetséges. E bevezetés a sumer mitológia hagyományaihoz kapcsolódik, amit az is kifejez, hogy szövege a hajdankor királyaként Gilgamest említi. A tulajdonképpeni vetélkedésben a tamariszkusz, az egyetlen használható törzsű helyi haszonfa fájának alkalmasságát, a pálma viszont gyümölcsének, a lakosság fő táplálékának kiválóságát dícséri. A polémia a mezopotámiai ember mindennapjait, megélhetését, életkörülményeit sokoldalúan jeleníti meg.
A szöveg három, egymástól lényegesen eltérő változatban maradt fenn, a Kr. e. XVIII. századra tehető óbabiloni, a Kr. e. XIII. század körüli időkre tehető középasszír változatban, és egy, az utóbbinál valamivel későbbi átdolgozásban.
A görög író, Sztrabón „Geógraphika" című művében említést tesz egy perzsa énekről, amely a pálmafa 360-féle felhasználási módjáról szól: ez az utalás az akkád vetélkedés irodalmi továbbélésére utal. Egy pehlevi mese „Az asszír fa" címmel dolgozza fel, s Kallimakhosztól is fennmaradt egy töredék, amely az akkád szöveg görög átköltésének tekinthető. A mű népszerűségét az ókori világban feltehetőleg nemcsak irodalmi, hanem talán tárgyi okok, a mezopotámiai datolya nemzetközi elismertsége okozhatta, de a szöveg ennek ellenére is hozzájárult ahhoz, hogy -az Etana-eposz prológusából ismert állatmesével együtt- egy sumer-akkád irodalmi műfajt az antikvitásba átemeljen.
[szerkesztés] Források
A sumer irodalom kistükre (Budapest, 1970)
Based on work by