Tarnaméra

Tarnaméra Gyöngyös és Heves városok között helyezkedi el, Budapesttől 100 kilométerre, Egertől 45 kilométerre, nem messze az M3-as autópálya nagyfügedi lehajtójától.

[szerkesztés] Története

Tarnaméra jelenlegi nevét csak az utóbbi évszázad óta viseli. A község első írásos említése 1365-ben történik Myra néven, majd később Méra, majd Vakméra, később Szentmártonméra, valamint nevezték még Egyházasmérának, Vakmérának, Mezőmérának Felsőmérának, Mirének, majd az Almásyak beköltözése után kapta a Méra nevet.

Tarnaméra megalakulásától (kb. az 1300-as évektől) 1701-ig több nemes birtoka, majd 1701-től lettek az Almásyak a földbirtokosai, mintegy 200 éven keresztül. Még az Almásyak előtt, 1687-ben elpusztult a település, lakatlanná vált. A dinasztia azonban újraépítette, és újból benépesítette. Majd 1705-ben a labancok újból elpusztították. Az Almásyak azonban 1711-ben ismét hozzáláttak az újratelepítéshez. Így egyre többen költöztek ide.

Az Almásy család helybeli múltjára az általuk épített Almásy kastély emlékeztet.

A XX. század elején már több egyesület és szövetség működött a községben. Voltak köztük tűzoltó egyesületek, lövész egyesület, pénzügyi szövetkezetek.

A lakosság többsége a mezőgazdasági termelésből élt. Azonban iparosok és kereskedők is szép számmal éltek itt. Az idő múlásával egyre több szövetkezet alakult meg, valamint a helyi posta is létrejött.

1931-ben épült ki az elektromos hálózat.

Az előző rendszer nyomai ekkor egyre jobban láthatóak voltak Mérán. Egyre több szövetkezet alakult, több TSZ is létrejött. Erősen látszódott, hogy a rendszer egyre jobban erőltette a földművelés minél nagyobb szinten történő felvirágozódását.

1950-ben megalakult a községi tanács. Az elkövetkező időszak jelentős változást hozott a község életébe. A Holt-Tarnán, s a nagy csatornákon 3 hidat újjáépítettek.

A közelmúltban történt a Tarnamérai Srandfűrdő medencéjének feszített víztükrűvé alakítása, vízforgató és –tisztító berendezést szereltek be, valamint felújították a főútvonalakat.