Tiszabecs
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
|
|||||
Régió | Észak-Alföld | ||||
Megye | Szabolcs-Szatmár-Bereg | ||||
Kistérség | Fehérgyarmati | ||||
Rang | nagyközség
|
||||
Terület | 17,14 km² | ||||
Népesség | |||||
|
|||||
Irányítószám | 4951 | ||||
Körzethívószám | 44 | ||||
Térkép |
Település Mo. térképén |
Tiszabecs nagyközség Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Fehérgyarmati kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
[szerkesztés] Története
Tiszabecs – személynév eredetû helységnév. A község 1181-ben tûnik fel a cégényi monostor birtokainak határjárása során. 1364-ben castrumként emlegetik, ami királyi vár létezésére utal. Mivel fontos helyen feküdt a királyság sokáig ragaszkodott hozzá, ezért csak 1368-ban tudta megszerezni a Becski család. A falu lakói a középkorban magyarok voltak.
Sokat szenvedett a község a háborús megpróbáltatásoktól. 1662-ben feldúlta német vámõrség. 1703. július 14-én itt keltek át Rákóczi seregei a Tiszán. Ezt a gyõzedelmes ütközetet dolgozta fel Jókai Mór Szeretve mind a vérpadig címû regényében.
1864-ben árvíz pusztította el a falu döntõ részét.
A nagyközség 1990. évi közigazgatási besorolása: Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében független polgármesterrel és független képviselõtestülettel, körjegyzõséggel rendelkezõ község.
[szerkesztés] Híres emberek
Szabó Lõrinc költõ életében is fontos szerepet játszott a község. Közel száz éve, a múlt század elején, 1908-1918 között minden nyarát Tiszabecsen töltötte G. Szabó Mihály - atyai nagybátyja - református lelkész házában. A Tücsökzene címû verses önéletrajzában örökítette meg a becsi nyaralások élményeit. Nevét mûvelõdési ház viseli, a Szabó Lõrinc Mûvelõdési Ház. A fõutcán, a hajdani iskola helyén álló református imaház oldalán elhelyezett emléktábla emlékeztet a költõre.
[szerkesztés] Nevezetességei
- Védett természeti érték az õsdiós
- A 28 méter magas, 6 méter vaskos törzsû, egészséges fekete nyárfa, mely a sóderbányához vezetõ út mellett jobb oldalt található.