Védák
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Védák India legrégibb irodalmi emlékei. Sok hindu úgy hiszi, hogy a Védák öröktől fogva léteztek. A véda szó tudást vagy szent ismeretet jelent.
A Védák mai formájukban négy fő részből (gyűjteményből, szamhitá) állnak. A Rigvéda-szamhitá himnuszokat, a Jadzsurvéda áldozóigéket, a Számavéda az ősi dallamkincset, míg az Atharvavéda főként varázsigéket foglal magába. Legősibb közülük az 1028 himnuszból álló Rigvéda, amely valószínűleg a Kr.e. 1500-1000 közötti időszakban keletkezett. Ősi memorizációs technikákra (vikriti) támaszkodva e szövegek évszázadokon keresztül szájhagyomány útján terjedtek. Sőt, mivel rituális értéke csak az apáról-fiúra, mesterről-tanítványra élőszóban áthagyományozott szövegnek volt, azért még az írás megjelenése (Kr. e. VII. sz.) után is, egészen a legutóbbi időkig (azaz több, mint háromezer éven keresztül), szinte kizárólag szájról-szájra őrződött meg e szent tudás. A himnuszok és imák az istenekhez szólnak, többek között az ősi Áditjákhoz (Varunához, Mitrához és Arjamanhoz), Agnihoz, Indrához, a Mennyhez és a Földhöz, a Naphoz, a Szélhez s még számos istenhez. A himnuszok körülbelül negyedét Indra istennek szentelték.
E gyűjteményekhez később a papok további részeket, úgynevezett áranyjaka-, bráhmana- és upanisad-szövegeket csatoltak.
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Rigvéda-himnuszok
- Hosszú, mély sötétség (Dírghatamasz)(pdf, 351 kB)
- A teremtés himnusza - Rigvéda X.129 (pdf, 136 kB)
- Dîrghatamas - An Application of the Generalization of Witzel's Grid (pdf, 706 kB)
- Apâm. Napât, Dîrghatamas and the Construction of the Brick Altar. Analysis of RV 1.143 (pdf, 386 kB)
- Satapatha-bráhmana, VI.1.1–3. (pdf, 140kb)
Based on work by