Verreaux-szifaka
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
 Veszélyeztetett. Státusz: sebezhető
|
|||||||||||||||||||
 Propithecus verreauxi verreauxi
|
|||||||||||||||||||
| Rendszertan | |||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
| Propithecus verreauxi Grandidier, 1867 |
|||||||||||||||||||
|
|
A Verreaux-szifaka (Propithecus verreauxi) egy veszélyeztetett madagaszkári lemurfaj az indrik családjából. A faj neve a jeles 19. századi francia természettudós Édouard Verreaux-nak állít emléket, míg maga a szifaka hangutánzó szó, ami az állatok vészkiáltását utánozza.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Alfajok
- Propithecus verreauxi verreauxi - Dél- és Délnyugat-Madagaszkár erdőségei Fort Dauphin és a Tsiribihina folyó között (sebezhető)
- Propithecus verreauxi coquereli, Coquerel-szifaka - Északnyugat-Madagaszkár, a Betsiboka folyó vidékén (végveszélyben)
- Propithecus verreauxi coronatus, Koronás szifaka - Északnyugat-Madagaszkár, a Mahavavy és a Betsiboka folyók között (kihalófélben!)
- Propithecus verreauxi deckenii, Decken-szifaka - a Betsibokától délre Antsalováig (sebezhető)
[szerkesztés] Előfordulás
Nyugat-Madagaszkár legtöbb száraz trópusi és szubtrópusi örökzöld illetve lombhullató erdőségében előfordul.
[szerkesztés] Megjelenés
A faj alapvetően fehér bundát visel, amelyet alfajonként változó mértékben és helyeken – a háton, hason, végtagokon – vöröses és sötét foltok tarkítanak. Az arcrész és a fejtető mindig barna vagy fekete színű. A hátsó lábak erősek és nagyobbak a mellsőknél, hogy megkönnyítsék az ágak közti nekirugaszkodást.
A Verreaux-szifaka átlagos testhossza 40-45 centiméteres. Hosszú, 55-60 centimétert is elérő farkuk segítségével egyensúlyoznak a fák ágai között. A nemek egyformák, bár a hímek némileg robosztusabbak: átlagtömegük 3,6 kilogramm, ami 200 grammal haladja meg a nőstényekét.
[szerkesztés] Életmód
A Verreaux-szifakák életük nagy részét a lombkoronaszinten töltik pihenve és a száraz időszakban leveleket, az esős évszakban pedig virágokat és terméseket fogyasztva. Az ágak közt lengve és ugrálva hosszú farkukkal egyensúlyoznak. Akár 9-10 méteres távolságot is képesek átugrani. A szárazföldön jellegzetes oldalazó sasszézással tudnak csak közlekedni, miközben kezüket oldalra kitartják. Nappal aktív, de a legforróbb órákat pihenéssel töltik.
2-12 fős vegyes nemű csapatokban élnek, amelyekben a nőstényeké a domináns szerep. A csapatok 2,5-5 hektáros territóriumot tartanak fenn, ám területüket nem túl szigorúan védik, inkább a dús táplálékforrásokért hajlamosak síkra szállni. Ilyenkor hallatják jellegzetes névadó kiáltásukat.
[szerkesztés] Szaporodás
A párzásra február és április között kerül sor, az egyelen kölyök pedig 130 napos vemhességet követően jön a világra. Az első 6-8 héten anyja hasán, majd az elkövetkező mintegy 19 héten kereszül hátán csimpaszkodik. A szoptatásnak hat hónapos korban szakad vége, és az elválasztásra általában a 7. hónapban kerül sor.
A faj 3 évesen válik ivaréretté. Állatkertekben akár 18 évig is élhet.
[szerkesztés] Védettség
A Verreaux-szifakát elsősorban élőhelyének pusztulása fenyegeti, amely a mezőgazdasági tevékenység kiszélesedésének következménye. A faj szerepel a CITES I. függelékében, a Természetvédelmi Világszövetség pedig sebezhetőnek nyilvánította. Megmentésére madagaszkári nemzeti parkokban és a világ számos állatkertjében indult tenyésztési program.
Based on work by