Viola alta

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Viola alta (Ritterbrácsa)
angol: Viola alta/Ritter viola német: Viola alta/Ritterbratsche francia/olasz: viola alta

Besorolás
Húros hangszer Vonós hangszer Hegedű család
Hangolás
c-g'-d'-a'-(e")
Hangszerjátékos
Brácsás

A viola alta vagy Ritterbrácsa Hermann Ritter 1876-ban készült elméleti munkája, amelyet a gyakorlatban Karl Adam Hoerlein Würzburgban valósított meg. A 19. századi violino pomposo újáélesztések közül ez volt a legéletképesebb; igaz, ez is rövid idő alatt megbukott.

[szerkesztés] Eltérés az eredeti brácsáktól

Ritter viola altája látszatra a nagyobb testével (48 cm) és formásabb tetejével különbözik a brácsától. A koncepció azt célozta, hogy a brácsa nazális hangját egy finomabbra cserélje; csak később (1898) lett e húrral megtoldva (tehát akkortól violino pomposo újáélesztés). Darabszámra elég sok ilyen hangszer készült, köszönhetően annak, hogy Ritter több mesterrel készítette hangszereit.

[szerkesztés] Elterjedés problémája

Ritter ugyan mindent megtett az elterjedése érdekében (még műveket is komponáltrá, általában Ritterbrácsa-quartetteket), manapság már csak múzeumokban futhatunk össze velük. Mindenesetre a hangszer megszületése nem volt értelmetlen, ugyanis a később készülő mélyhegedűkre nagy hatással volt. Talán ez is hozzájárulhatott, hogy a hangszer a 20. század szerzőinek egyik kedvenc szólóhangszere lett. Egyébként Ritter 1927-es halála után már nem sokkal már szinte teljesen elfeledett volt.

Általában azt rótták fel a hangszernek, hogy túl nagy, és ezért nehéz rajta játszani; emellett a jellegzetes brácsahangzás hiányzott belőle.

[szerkesztés] Zeneszerzők és a viola alta

A hangszer szellemiségét Felix Draeseke két rá íródott szonátája örzi. Emellett Richard Wagner – aki élete nagy részét az új hangszínek keresésével töltötte – is igen érdeklődött a hangszer iránt.