Virágos növények

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Virágos növények
Olocsán csillaghúr (Stellaria holostea)
Rendszertan
Domén: Eukarióták Ország: Növények Alország: Embriós növények (Embriophyta) Csoport: Szövetes növények (Tracheophyta) Főtörzs: Virágos növények (Spermatophyta)
Törzsek
Páfrányfenyők(Ginkgophyta) Leplesmagvúak(Gnetophyta) Cikászok(Cycadophyta) Toboztermők(Pinophyta) Zárvatermők(Magnoliophyta)

A virágos vagy magvas növények (Spermatophyta) a szövetes (hajtásos) vagy edényes növények (Tracheophyta) egyik csoportja vagy főtörzse. Ebbe a csoportba foglaljuk össze mindazon növényeket, melyeknek van önreproduktív (generativ) szerve. Az önreproduktív szervek száma alapján két törzsre oszthatók (a hagyományos rendszertani osztályozás szerint): ha az önreproduktív szervek száma egy (csak virág van) akkor a növény nyitvatermő, ha két önreproduktív szerve van (virág, termés) zárvatermő. Természetesen valójában a termőlevelek helyzete alapján különítették el a két törzset. Vagyis ha a virág termőlevelei nyitottan állnak, és a nucellusz (magkezdemény) ennek tövében szabadon fejlődik, akkor a növény nyitvatermő, és ha a termőlevelek összezárulnak magházzá (amelyből később termés lesz) - ezzel védve a nucelluszt - a növény zárvatermő.

A virág korlátolt növekedésű, módosult levelekből álló (melyek fotoszintetizálni képtelenek) törpehajtás. A nyitvatermők virága általában tobozvirágzat, melynek központi tengelyén csoportosulnak a termőlevelek, és ezek tövében ülnek a nucelluszok. A zárvatermők virága lepellevelekből és ivarlevelekből áll. A lepellevelek teljes virágban (kétszikűeknél) szirom- és csészelevelek. A csészelevelek még tartalmaznak asszimiláló alapszövetet, de a sziromlevelek sejtjei sok kromoplasztisztól élénk színűek, ezzel csalogatják a rovarokat. (Egyes nyitvatermőknél is van színes sziromlevélszerűség, pl. a kihalt Bennettitopsida vagy a ma is élő csikófarkvirágúak (Ephedropsida) tobozka-pikkelyei.) Az ivarlevelek a porzók és a termők. A virágban a porzók köre a porzótáj, a termő(k) helye a termőtáj. Ha a virág egyivarú vagy csak porzót vagy csak termőt tartalmaz. Lehetséges olyan is hogy az egyivarú virágok két típusa (nő-, hímvirág) külön növényegyeden fejlődik. Ez a kétlakiság jelensége, és ez esetben nő- és hímnövényről beszélhetünk. A kétivarú virágban termő(k) és porzók is vannak. Ismeretes olyan növénytípus, ahol annyira redukált a virág, hogy csak egy porzót és egy termőt tartalmaz (békalencsefélék).

A porzók (hím ivarlevelek) termelik pollenzsákjaikban (portok) a pollent (virágport), mely homológ a heterospórás harasztok mikrospórájával (melyből hím előtelep fejlődik). A pollenzsákokat a porzószál tartja.

A termő három fő része a bibe, ahová a pollenszemek érkeznek (szél vagy zoogámia útján), bibeszál, mely összeköti a bibét és a magházat, és a magház, amelyben a petesejt található. A petesejt a heterospórás harasztok makrospórájával homológ.

A bibén landolt pollen tömlőt fejleszt, mely a bibeszálon át a petesejtig növekszik, majd abba befúródva a hímivarsejtek (spermatozoid) a petesejtbe jutnak és megtermékenyítik azt. A nucellusz tulajdonképpen a harasztok női előtelepével egyeztethető. A nucellusz azokhoz képest egyszerűsödött és az anyanövényen fejlődik.

A virág részeinek tekinthetők továbbá a vacok és a kocsány. A vacok a magházat tartja és védheti is, a kocsány pedig összeköti a virágot a növény testével. A két rész alkotja a virágtengelyt.

[szerkesztés] Források

• Soó Rezső-Haraszty Árpád-Hortobágyi Tibor-Kiss István-Simon Tibor: Növénytan
• Soó Rezső: Fejlődéstörténeti növényrendszertan