Walter Scott

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Walter Scott

Walter Scott (Edinburg, 1771. augusztus 14. – Abbotsford, 1832. szeptember 21.) skót költő, regényíró, az angol romantika kimagasló alakja.

Tartalomjegyzék

1 Jelentősége
2 Élete
3 Művei
4 Forrás

[szerkesztés] Jelentősége

" A múlt század elején nem volt nála kapósabb író. Senkinek sem volt több olvasója és senkit sem fizettek jobban." (dr. Voinovich Géza, 1906)
"Shakespeare után ő az az angol író, aki legnagyobb hatással volt az egyetemes irodalomra". (Szerb Antal)
Elsősorban a regénytechnika megújításában és a realista táj- és környezetábrázolásban alkotott maradandót.
Alig van olyan műve, amit ne zenésítettek volna meg operaként.

[szerkesztés] Élete

Scott skót nemesi családból származott, apja ügyvéd volt, s ő is annak készült. Gyermekkori betegsége következtében az egyik lába lebénult. Az Edinburgh-i Egyetemen jogot tanult, majd apja nyomdokaiba lépve ügyvédnek állt. Irodalmi pályáját a balladaköltészet tanulmányozásával kezdte, majd fordításokkal folytatta. 1799-ben megjelent népballada-gyűjteménye. Később regényeivel igen sokat keresett és felújította a régi feudális nemesség életmódját. 1818-ban bárói rangot kapott s különböző előlegeket vett fel további regények megírására. Társkiadóként részt vett saját művei kiadásában. 1825-ben súlyos anyagi veszteségek érték, s ezután már csak azért dolgozott, hogy hitelezőit kielégítse. Ez idő tájt derült fény arra is, hogy pályája elején számos történelmi regényt írt anoním módon. 1827-ben megjelentetette Napóleon életrajzát kilenc kötetben. 1832-ben utatt tett a Földközi-tengeren. Nápolyban rosszul lett, majd hazatérve otthonában meghalt.

[szerkesztés] Művei

Történelmi regényei

Akkor fordul el a verses elbeszéléstől, mikor feltűnik vetélytársa, Byron. Új műfajt alkot a történelmi regény megteremtésével, világhírét is ennek köszönheti. Regényei középpontjában nem a történelem, hanem a regényes szerelem áll. Mindez azonban határozott, hiteles történelmi háttér megrajzolásáva, korfestéssel jár. Tipikus eszköze a sajátságosan romantikus elem: a csoda (wonder), az a csoda, amit a hősök annak hisznek. Scott meglehetősen régészi beállítottságú volt, szenvedélyesen gyűjtötte a különböző középkori tárgyakat, tanulmányozta a szokásokat. Az emberek lelki életének leírásával azonban még nem foglalkozott.

angol és európai középkori regényei:
- Ivanhoe (1820)
- A kolostor (1820)
- Keniworth (1821)
- Quentin Durward (1823)
- Keresztes vitézek történetei (1825)

skót történelmi művei:
- Marmion (1808) - elbeszélő költemény
- A tó hölgye (1810) - elbeszélő költemény
- Waverley (1814) - regény
- Rob Roy (1818) - regény
- A lammermoore-i nász (1819) - regény