X. Lajos francia király

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

X. Lajos koronázása

X. (Civakodó) Lajos (Párizs, 1289. október 4. - Vincennes, 1316. június 5.) a középkori Franciaország királya (uralkodott 1314. november 29-től haláláig), IV. (Szép) Fülöp és Navarrai Johanna elsőszülött fia, I. (Utószülött) János atyja, V. (Hosszú) Fülöp és IV. (Szép) Károly, valamint Izabella angol királyné fivére volt.

1305-ben, anyja halála után I. Lajos néven örökölte a Navarrai Királyság trónját. Ismeretlen okból már kortársai is Civakodónak nevezték a trónörököst, aki – főleg atyjához mérten – észbeliek terén sem rendelkezett nagy érdemekkel. Királlyá nem sokkal második esküvőjét követően, nagy valószínűséggel 1315. augusztus 24-én koronázták Reimsben.

Amikor a gyengekezű, befolyásolható Lajos átvette atyjától az ország kormányzását, ott komoly válság dúlt, mivel Szép Fülöp súlyos államháztartási hiányt, és a magas adók miatt lázongó alattvalókat hagyott maga után. Mindennek tetejébe 1315-ben két évig tartó éhínség kezdődött Nyugat-Európa országaiban.

A terhek miatt elsősorban a különböző nemesi ligák és egyházi nagybirtokosok tiltakoztak, akik nagybátyja, Charles de Valois vezetésével meggyőzték Lajost, hogy áldozza fel a pénzügyeket addig teljhatalommal irányító Enguerrand de Marigny-t (számos más legistával egyetemben), és megígértették vele, hogy betartja a királyi tisztviselők visszaélései ellen született 1303-as rendeletet, illetve a későbbiekben a hadjárat elmaradása esetén visszaszolgáltatja az addig e célra szedett hadiadót. A nemesi párt követelte a Szép Fülöp alatt csorbított jogainak visszaállítását (pénzverés, magánháborúk, lovagi tornák rendezésének joga), amelyeket a király látszólag teljesített is, ám az okleveleket olyan homályosan fogalmazták meg, hogy végeredményben nem sok engedmény született.

Mivel Robert de Béthune, Flandria grófja nem ismerte el Lajos királyságát, a IV. Fülöp alatt hadjáratok helyett kötött békékkel elégedetlen nemesség nyomására 1315-ben hadjárat indult Lille felé. Az esők miatt a sereg a sárba ragadt, és a Lys áradása is útjukat állta: az ún. sáros hadjárat idő- és pénzpocsékolásnak bizonyult, mivel a francia hadsereg még csak el sem jutott a célul kiszemelt Flandria földjére. A király szégyenszemre visszatért Tournai-ba, majd nemsokára megnősült és megkoronáztatta magát.

Leghíresebb intézkedése az az 1315-ös rendelet volt, amely elrendelte a királyi jobbágyok kötelező örökváltságát. Mivel sok pénzt igényelt, a parancs érthetően nem sok lelkesedést váltott ki a szabadság megváltását csak újabb tehernek tekint parasztság lelkesedését – 1318-ban Lajos fivére, V. Fülöp kénytelen volt megújítani a rendelkezést, hogy érvényt szerezzen neki.

Civakodó Lajos 1316-ban hunyt el, talán kiszáradástól, miután jeu de paume-ot játszott. Maurice Druon híres regényciklusában, Az elátkozott királyokban Lajost ostoba és erőszakos természetű alaknak mutatja be, és a könyvben a birtokait féltő Mahaut d'Artois mérgezi meg őt, hogy elősegítse saját veje, V. Fülöp trónra jutását.

[szerkesztés] Utódai

X. Lajosnak két felesége volt. Burgundi Margitot, II. Róbert burgundi herceg és Agnès de France, Szent Lajos király lánya gyermekét 1305. szeptember 21-én vette feleségül Vernonban. Mivel Margit belekeveredett a Nesle-torony-botrányba, még Szép Fülöp uralkodása alatt a Château-Gaillardba száműzték sógornőjével, Burgundi Blankával együtt. A nyomorúságos körülmények között tartott Margit 1315-ben halt meg, állítólag megfojtották. Az ügyben Lajos felelőssége kideríthetetlen. Egyetlen gyermekük született 1312-ben, Johanna, aki később a Navarrai Királyság uralkodója lett, noha 1314-től kezdve mindvégig bizonytalan volt a származása.

A Civakodó király második felesége Magyarországi Klemencia, Charles Martel d'Anjou és Ausztriai Klemencia legkisebb lánya, I. Rudolf német király unokája és a magyar Károly Róbert testvére – vagy ami talán még fontosabb a házasság létrejötte szempontjából, hogy nagynénje, Marguerite d'Anjou-Sicile révén Charles de Valois unokahúga volt. A Nápolyból Franciarszágba hozott hercegnőt auguszus 19-én, nem sokkal koronázása előtt vette el a francia király.

Klemencia 1316-ban teherbe esett, de jóval férje halála után, november 15-én hozta világra fiát, az alig öt napig élő és „uralkodó” Jánost. Klemencia fia halálát követően Avignonban, majd Aix-en-Provence-ban telepedett le, végül Párizsban halt meg 35 évesen.