Zénodotosz
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Zénodotosz (Epheszosz, i. e. 333 körül - Alexandria, i. e. 260 után) görög filológus, költő
Philétasz tanítványa volt, az alexandriai könyvtár -feltehetőleg- első igazgatója, I. Ptolemaiosz gyermekeinek nevelője. Költői műveiből semmit sem ismerünk, mint filológus viszont igen jelentős volt. Készített Hésziodosz, Pindarosz és Anakreón-kiadást, a legnagyobb hatást azonban Homérosszal kapcsolatos tevékenysége gyakorolta. Ő volt az első, aki módszeresen foglalkozott a szöveggel, a szövegváltozatok helyességét nem külső, stilisztikai vagy erkölcsi szempontok szerint, hanem a mű egészét és abban betöltött szerepét szem előtt tartva ítélte meg. Szövegkiadásában ő alkalmazott először kritikai jelet, az úgynevezett obeloszt (nyárs), egy, a sor elé kitett vizszintes vonalat, amelyet akkor használt, ha a sort valami okból nem tartotta hitelesnek. Az indoklást nem foglalta írásba, nem írt kommentárt, hanem előadásaiban szóban közölte azt, így nézeteit az utódok csak akkor írták le, ha vitatkoztak azokkal. Mi legnagyobb részüket a Homéroszhoz írott scholionokból ls Eusztathiosz Homérosz-magyarázataiból ismerjük.
[szerkesztés] Források
- Pecz Vilmos: Ókori lexikon, I–IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904.
Based on work by