Álmos herceg

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Álmos herceg (1075. körül – 1127. szeptember 1.): I. Géza magyar király fia.

1091-ben már részt vett I. László horvátországi hadjáratában, s ő lett az új tartomány kormányzója. Nagybátyja őt szánta a következő magyar királynak, ámde 1095-ös halála előtt mégis Álmos bátyját, Kálmánt jelölte meg utódaként.

Ugyan a Várkonynál 1098-ban felsorakozott hadakkal szemben álló feleket még sikerült lecsendesíteni, Álmos folyamatosan harcolt a szerinte őt megillető trónért. 1102-ben Kálmán király elvette tőle Horvátországot, és a Tisza-vidék kormányzásával bízta meg. Ezt a herceg zokon vette és külföldön keresett magának segítséget. 1104. augusztus 21-én feleségül vette Szvjatopolk kijevi nagyherceg lányát, Predszlávát, akitől három gyermeke született: Adelhaid, Béla és Hedvig. 1106-ban mint a nagyherceg veje fordult a német-római császárhoz, majd Lengyelországhoz. Sógora, III. Boleszláv lengyel fejedelem megtámadta Magyarországot, de miután a harcban alul maradt, békét kötött Kálmánnal. Bár Álmos elfoglalta Abaújvárt, de egyedül nem tudta megtartani, ezért behódolt bátyjának.

Néhány hónapra jeruzsálemi zarándokútra ment, majd Dömösön templomot építtetett, aminek 1108-as felszentelésén a király is megjelent, minden gyanakvása ellenére. Őrizet alatt tartotta öccsét, aki ez elől Passauba menekült, és ismét segítséget kért V. Henrik német-római császártól. A császári hadak szeptemberben Szvatopluk cseh herceggel megtámadták Magyarországot. Miután Pozsonyt több hónapos ostrommal sem tudták bevenni, Henrik kibékült Kálmánnal.

1113-ban a fia trónjáért aggódó Kálmán elfogatta Álmost és 5 éves fiát, Bélát és a dömösi kolostorba záratta őket. Mindkettőjüket megvakították (néhány őket pártoló főúr kíséretében), hogy uralkodásra alkalmatlanná téve ellehetetlenítsék királlyá választásukat. Kivégzésüket a szerzetesek megakadályozták.

A vak herceg csak 1126-ban tudott megszökni; ekkor Görögországba ment. A macedóniai Konstantine városban telepedett meg, és felvette a Konstantin nevet. Itt halt meg 1127-ben. Holttestét II. Béla 1137-ben hozatta haza és a székesfehérvári királyi sírboltba temettette.

Mivel II. Istvánnak nem volt utóda, az őt követő Árpád-házi királyok mind Álmos leszármazottai voltak.

[szerkesztés] Forrás

• Pallas Nagylexikon
• Magyar Életrajzi Lexikon (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967.)