Öreg-tó

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Öreg-tó

Adatok
Helye:	Nyugat-Magyarország
Felszíne:	26,9 km²
Legnagyobb mélység:	5 m
Táplálja:	Által-ér
Levezeti:	Által-ér
Tengerszint feletti magasság:	129 m
Legnagyobb városok a partján:	Tata
Különlegesség:	Magyarország legrégibb halastava, kiemelt vízi élőhely

Az Öreg-tó Magyarországon, Komárom-Esztergom megyében, Tata városban található. Mesterséges eredetű.

[szerkesztés] Fekvése

A tó Tata közepén helyezkedik el, háromnegyed részben körülöleli a város.

[szerkesztés] Méretei

Üzemvízszintje 129,46 mBf, az ehhez tartozó vízfelület 202 hektár, tározótérfogata 4,6 millió m³.
Teljes területe 269 hektár.
Kerülete a parti séta úton mérve 7 km.

[szerkesztés] Története

Az Öreg-tó a tatai várból nézve

A helyén, már a Pleisztocén korban is itt húzódó, forrásokkal táplált mocsárvilág terült el. A tó kialakulása összefügg a domborzati viszonyokkal, a tó mai medrében és a környéken működött nagy számú forrás vize a mélyebb részeken összefolyt, és tóvá terebélyesedett. Ekkor még ilyen nyílt vízfelületekkel, nádasokkal és lápokkal váltakozó táj volt a helyén. A tavat az Által-ér táplálja, az 1960-as évekig a tóban források is működtek, de ezek elapadtak.

A római korban létesült az Által-éren épített völgyzárógát révén. A gát az ér 10+558. mederszelvényében található. 1740-es években Mikoviny Sámuel neves vízrendező mérnök tervei alapján közelítőleg mai formáját nyerte el. Ezt a helyén elterülő mocsarak lecsapolásával érték el. 1700-as évektől – mint az Esterházy hitbizomány része – halastóként üzemelt egészen 1965-ig. Ezáltal vált Magyarország legrégibb halastavává. 1946 és 1965 között a kezelő a Tatai Halgazdaság, illetve jogutódja, a Tatai Állami Gazdaság. 1977-ben nyilvánították megyei jelentőségű természetvédelmi területté. 1989. március 17. óta a Ramsari-egyezmény védelmét élvezi. 1993-ban tiltotta meg egy miniszteri rendelet, a korábban igen nagy zavarást jelentő vízivad vadászatot, végérvényesen a tavon.

2006-ban megállapodást kötött Tata és holland partnervárosa, Alkmaar önkormányzata, az Által-ér Szövetség és az IVN HAL civil környezetvédelmi egyesület a tó és környezetének megtisztítása érdekében. „A program legköltségesebb (…) része az Öreg-tó iszapkotrása.” A korábbi „ötven évben körülbelül egymillió köbméter, műtrágyákkal szennyezett anyag gyűlt fel a tóban. Amíg ezt el nem távolítják, addig nincs jelentős hatása a tóba jutó víz tisztításának.” Később az „Által-eret először egy húszhektáros tavon vezetnék keresztül”, ami 90%-os hatásfokkal, biológiai úton tisztítaná meg a patakot.^[1]

[szerkesztés] Árvizei

1939. május 23-ai árvizet, az Által-ér vízgyűjtő területén lehullott, felhőszakadás-szerü eső okozta.
1953. június 9-én Dad község környékén 260 mm eső hullott. A vízgyűjtőterületre 32,7 millió m³ csapadék esett. Ebből a tavon 13,2 millió m³ vízmennyiség haladt keresztül, az árhullám négy napon át vonult le, gyorsaságára jellemző, hogy 1953. június 9-én 14 órakor 410 cm-t mutatott a vízmérce, 37 órával később, 1953. június 11-én 3 órakor már 566 cm volt az vízállás.
1963

[szerkesztés] Működtetése

A Vecseri zsilip.

A tavat ősszel leürítik, tavaszal feltöltik.
Mivel klasszikus árapasztó mederrel illetve műtárggyal nem rendelkezik – ellentétben a völgyzárógátas tározók többségével – a vízszintszabályozáson, feltöltésen-leürítésen kívül az árapasztást is az öt zsilipen keresztül kell megoldani. Az öt zsilip közül legjelentősebb a Vecserei zsilip. A tatai Öreg-tó, a völgyzárógát vízfelőli kőtámfala és az öt zsilip a Magyar Állam tulajdona, kezelője és üzemeltetője az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság.
1939, 1953, és 1963 nyarán levonuló katasztrofális árvizek rámutattak a nagyvizek levezetésének hiányosságaira. Az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság ezért 1968–1969-ben átépítette a Vecserei zsilipet gyakorlatilag a mai formájára. Azóta csak kisebb-nagyobb karbantartási munkákra, illetve a mozgató berendezés korszerűsítésére került sor 1986-ban.

[szerkesztés] Élővilága

Kis pontyok telepítése a tóba.

A tó kiemelt fontosságú vízi élőhely, ritka madárfajok a vonulási időszakban tömegesen megtalálhatók a tó környezetében. Rendszeresen 20 000 egyednél is több madár tartózkodik itt. A vetési lúd (Anser fabalis) európai telelő állományának 12%-a tartózkodik itt. A nagy lilik (Anser albifrons) szintén jelentős állománya telel a tavon. A ludak közül még a nyári lúd (Anser anser), a rövidcsőrű lúd (Anser brachyrhynchus), az apácalúd (Branta leucopsis) és az örvös lúd (Branta bernicla) is megtalálható a területen. A fokozottan védett vörösnyakú lúd (Branta ruficollis) vonuló egyedeit egyre gyakrabban látni errefelé. Az átvonuló - telelő madártömegek megfigyelését segíti a tó partján 1999-ben felállított 11 méter magas megfigyelőtorony is.

[szerkesztés] Műemlékek a tó partvonalán

Keresztelő Szent János szobra, a tó vizében a hattyúpihenő sziklán.

Keresztelő Szent János szobor - a tó vizében a hattyúpihenő sziklán áll. Kovács Mária alkotása, aki a Velencei Biennálén, Arany érmet nyert vele. 1942-ben a Melegvíz partján jelölték ki, ahová a tér kialakitása után még abban az évben fel állították. A Második világháború végén megsérült, és a római katolikus nagytemplomban kapott helyet. A szobrot restaurálás után a Tata Barátainak Köre kezdeményezésére, 1989. május 27-én jelenlegi helyén állították fel.
Vízi vágóhíd – Fellner Jakab tervei szerint készült 1780 körül. Az épületet vastag nádfedél borítja, amelyet az ebből kialakított „harcsaszájú” pislogónyílások tesznek különlegessé. Napjainkban a mellete kialakított kikötőben horgonyzó vitorlás hajók tulajdonosai használják. Az utóbbi évtizedekben a nádfedelet többször is felgyújtották.
Feszty-villa – 1885-ben alpesi stílusban épült Feszty Árpád számára. Feleségével, Jókai Rózával gyakran látta vendégül Jókai Mórt, Esterházy Miklóst és Gárdonyi Gézát. A házat öröklő Feszty Margit 1906-ban eladta Ugron Gábor országyűlési képviselőnek, így az épület az államosításig az Ugron család tulajdona maradt. Kertjében található a Feszty-barlang.

A Hamary és az Axmann ház

Hamary-ház (Tópart u. 6.) – itt született 1826. március 26-án Hamary Dániel, aki a 1848–49-es forradalom és szabadságharc tatai szervezője volt, és Klapka György alatt a komáromi várban szolgált.
Axmann-ház (Tópart u. 8.) – 1833-ban Axmann Mihály építtette, klasszicista stílusban. 1860-ban itt született Bláthy Ottó.
Borbás Tibor, Öreg halász című szobrát a vár mellett található. A két karjával hálóját magasra emelő halász szobrát 1974-ben állították fel.
dr. Magyary Zoltán mellszobra a Tóparti sétányon található.

[szerkesztés] Hasznosítása

Naplemente a várral.

Ipari haltenyésztés folyik rajta, novemberben lehalásszák.
A nyári időszakban sétahajó járat üzemel rajta, kajak- és evezősklub is használja a tavat. A szörfösöknek és vitorlázóknak is kedvelt helye a tó.
Télen korcsolyázásra használják a város felé eső széleit.
A partját aszfaltos és murvás út fútja körbe, amit sok futó és kerékpáros használ.
A tó környéke akadálymentesített.