Komárom-Esztergom megye
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| KOMÁROM-ESZTERGOM MEGYE | |
 |
|
 |
|
| Régió | Közép-Dunántúl |
| Megyeszékhely | Tatabánya |
| Terület | 2265,08 km2 |
| Népesség | 319 000 fő |
| Népsűrűség | 142 fő/km2 |
| Települések száma | 76 |
Komárom-Esztergom megye az ország északnyugati részén található. Északról a Duna és Szlovákia, keletről Pest megye, délről Fejér és Veszprém megyék, nyugatról Győr-Moson-Sopron megye határolják. Megyeszékhelye Tatabánya. Az ország legkisebb területű, és a második legsűrűbben lakott megyéje.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Földrajz
A megye tájai két nagytájhoz, a Dunántúli-középhegységhez és a Kisalföldhöz tartoznak.
Domborzat
A Dunántúli-középhegység három nagy vonulata közül a Bakony, a Vértes-Velencei-hegyvidék és a Dunazug-hegység egyaránt érinti a megyét. (A Bakonyból a Súri-Bakonyalja, a Vértesből a Bársonyos környéki hegyek, az Által-ér-völgy, a Vértes-fennsík és a Vértes peremvidéke, a Dunazug-hegységből pedig a Gerecse és a Pilis egyes részei tartoznak a megyéhez. A Kisalföld kistájai közül a megyében található az Almás-Táti-Duna-völgy teljes területe, a Győr-tatai-teraszvidék és az Igmánd-Kisbéri-medence jelentős része. A Dunakanyar és a Visegrádi-hegység egy része szintén a megye területén van. A megye legmagasabb pontja a Pilis hegységben található Nagy-Szoplák (710 méter), legalacsonyabb pontja pedig a Duna mellett, Dömös határában található (108 m).
Éghajlat
A megye éghajlata mérsékelten meleg, száraz, enyhe telű. Az évi középhőmérséklet 10.5 °C. Az évi napfénytartam 2000 óra, a hegyvidéki területen 1900 óra. Az évi csapadékmennyiség 550-600 mm a hegyekben 700 mm. Az uralkodó szélirány nyugati-északnyugati.
Vízrajz
A megye legnagyobb folyóvize a Duna, amely egyben az országhatár is 80 km hosszan. További nagyobb folyóvizek: Által-ér, Bajóti-patak, Bakonyér, Bikoli-patak, Concó, Galla-patak, Kenyérmezői-patak, Lábatlani-patak, Rábl-patak, Szentléleki-patak, Únyi-patak. A jelentősebb állóvizek közé tartozik a Tatai Öreg-tó és az esztergomi Palatinus-tó.
Élővilág, természetvédelem
Védett területek:
- Duna-Ipoly Nemzeti Park
- Gerecsei Tájvédelmi Körzet
- Dunaalmási kőfejtők Természetvédelmi Terület
- Tatai Kálvária-domb Természetvédelmi Terület
- Vértesszőlősi előembertelep Természetvédelmi Terület
Lásd még: Komárom-Esztergom védett természeti értékeinek listája
[szerkesztés] Történelem
Komárom-Esztergom megye jogelődjeit Komárom vármegyét és Esztergom vármegyét Szent István király alapította. Mindkét vármegye jócskán átnyúlt a mai Szlovákia területére is. Történelmük során a két vármegye határai többször módosultak, és több ízben is egyesítették őket.
Amikor Esztergom várát 1543-ban elfoglalták a törökök, a vármegye vezetése elmenekült. Hosszú évtizedekig Érsekújvár, Komárom és Tata volt az a három végvár, amely a török támadásoknak útját állta. Esztergom a török hódoltság alatt egy több megyényi szandzsák központja lett. Komárom vármegye viszont folyamatosan működött, vára soha nem került a hódítók kezére. Esztergom vármegye nemesi közgyűlése csak a török kiűzése után 1696-ban szerveződött újjá. A Rákóczi-szabadságharc idején tevékenységük megszakadt, és csak a szabadságharc után alakultak újjá, Esztergom vármegye 1710-ben, Komárom vármegye pedig 1712-ben.
Esztergom vármegye egyike volt a két vármegyének, amelynek közigazgatási vezetői nem egyházi vagy világi főnemesek, hanem köznemesek voltak (a másik Pest-Pilis-Solt vármegye volt). A főispáni rang nem illette meg őket, mint a többi vármegye vezetőit, hanem csak főispánhelyettesek, vagyis hivatalnokok voltak.
A két vármegye első egyesítésére 1786-ban került sor, amikor II. József Tata székhellyel összekapcsolta őket. Az egyesített megye az uralkodó halálát követően 1790-ben szét is vált, Esztergom és Komárom visszakapták megyeszékhelyi rangjukat.
1848 májusában mindkét nemesi vármegye megszűnt és átadta helyét a vármegyei bizottságoknak. Komárom vármegye bizottsága a szabadságharc végéig működött. Az Esztergom vármegyeiét viszont megszakította az 1849. január 15-i császári katonai megszállás. A forradalmi bizottmány újjáalakult, de székhelyét előbb Bátorkeszibe majd Komáromba tette át. A szabadságharc leverését követően császári-királyi biztos került a vármegyék apparátusainak élére.
1851-ben a két vármegye Duna jobb partján lévő részét Esztergom székhellyel Esztergom vármegyeként, a bal parti részeket pedig Komárom székhellyel Komárom vármegyévé szervezték át. Az így kialakított vármegyék csak 1860-ig működtek. Ekkor az 1848-ban választott vármegyei bizottmányok újították fel működésüket. A 17. század végétől Komárom vármegyéhez tartozó Lábatlant és Piszkét 1896-ban Esztergom vármegyéhez csatolták.
[szerkesztés] 20. század
1919 januárjában a csehszlovák légió csapatai megszállták a Duna bal partján fekvő Komáromot és Párkányt. Esztergom vármegye munkástanácsa és direktóriuma a megyeszékhelyen, Komárom vármegye direktóriuma pedig a jobb parti Komárom-Újvárosban a mai magyarországi Komáromban alakult meg. (Az előbbi később Szőnybe, az utóbbi Tatára tette át székhelyét. 1919-ben néhány hónapig Komárom vármegye a győri alispáni hivatalhoz tartozott. Még ebben az évben megalakult Komáromban a csonka vármegye alispáni hivatala. Röviddel utóbb 1920-ban törvényhatósági bizottságot választottak.
A trianoni békeszerződést követően a két megye bal parti részeit a Csehszlovákiához csatolták. Magyarországon a korábbi Komárom vármegye 44 községe és a korábbi Esztergom vármegye 22 települése maradt meg. A két megmaradt megyéből 1923-ban Esztergom székhellyel létrehozták Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyét.
Az első bécsi döntést követően, 1938-ban újjáalakult a két történelmi vármegye. Komárom területe azonban jelentősen megnövekedett, mivel az egykori Pozsony vármegye Magyarországhoz szintén visszacsatolt Csallóközi területét bekebelezte, és immár nem négy, hanem hat járást foglalt magába: nevezetesen a dunaszerdahelyit, a gesztesit, a komáromit, az ógyallait, a somorjait és a tatait.
A II. világháborút követő moszkvai ideiglenes fegyverszünet következményeként visszaálltak az 1937. december 31-i országhatárok. Ennek megfelelően került sor a közigazgatás ideiglenes rendezésére, melynek során Komárom és Esztergom vármegyék megmaradt területeit immár véglegesen, Komárom-Esztergom vármegye néven egyesítették. 1945. augusztus 28-án ismét Esztergomban alakult meg a vármegye Törvényhatósági Bizottsága. A megye ekkor három járást: az esztergomit, a gesztesit és a tatait foglalta magában. 1947-ben négy bányásztelepülés összevonása révén létrejött a mai Tatabánya, ezzel a megyében lévő városok száma háromra emelkedett. Az 1950-es megyerendezés során Esztergom nevének elhagyásával, Tatabánya székhellyel létrejött Komárom megye. Az 1950-es járásrendezés során az esztergomi járás székhelyét Dorogra helyezték át, nevét Dorogi járásra változtatták, a gesztesi járás neve pedig – székhelye alapján – komáromira változott. A megyéhez kilenc községet kapcsoltak Veszprém, egyet pedig Fejér megyéből. 1954-ben újabb két település – Oroszlány és Tata – nyerte el a városi rangot. 1971-ben megszűntek a járási tanácsok és testület nélkül, a megye járási hivatalaiként működtek tovább. 1974 végén megszűnt a Tatai járás és községeinek nagy részét Tatabány, Tata és Oroszlány városkörnyékéhez csatolták. 1984-ben Dorog, 1986-ban Kisbér, 1989-ben pedig Nyergesújfalu kapott városi rangot. Ezzel a városok száma nyolcra emelkedett.
1990-től ismét Komárom-Esztergom megye lett a neve. Szárliget 1999-ben elvált Fejér megyétől és csatlakozott Komárom-Esztergom megyéhez. 1994-ben létrejött a megye hat kistérsége, amelyek száma 1997-ben a Dorog-Esztergomi kistérség szétválása nyomán hétre emelkedett. (Esztergomi, Komáromi, Tatai, Tatabányai, Dorogi, Oroszlányi, Kisbéri) Ekkor az Esztergomi kistérségtől a Dorogiba került Tokod. Tárkány és Csép a Komáromi kistérségtől a Kisbérihez kerültek.
1998-ban jött létre a Komárom-Esztergom, Fejér és Veszprém megyéket magában foglaló Közép-Dunántúli Régió. 2003-ban Bábolna kapott városi rangot, majd 2004-ben Lábatlan lett a megye tizedik városa.
[szerkesztés] Önkormányzat és közigazgatás
Komárom-Esztergom megye kistérségei (zárójelben a 2005. január 1. szerinti lakónépességi adatok)[1]:
- Dorogi kistérség (40 401)
- Esztergomi kistérség (56 077)
- Kisbéri kistérség (21 285)
- Komáromi kistérség (41 375)
- Oroszlányi kistérség (27 747)
- Tatabányai kistérség (89 064)
- Tatai kistérség (39 595)
[szerkesztés] Népesség
[szerkesztés] Gazdaság
2005-ben a megyében volt a legmagasabb az egy főre jutó GDP: 7,6 millió forint, ami az országos átlag 4,7-szerese. [1]
Ipar
1996 -ban a bruttó hazai termék 2,4%-át állította elő. A munkanélküliségi ráta 12,1%-os volt. A megyében fontos ásványkincs a bauxit és a barnakőszén. Vezető szerepet tölt be a megye gazdaságában a gép- és élelmiszeripar, de jelentős még a vegyipar, idegenforgalom, szénbányászat, és az energetikai szolgáltatás.
Jelentős ipari központok Esztergom, Tatabánya, Oroszlány, Komárom, Lábatlan, Nyergesújfalu, Dorog, Ács, Bábolna, Gyermely és Tokod.
Mezőgazdaság
A 213 400 hektáros területből 103 000 ha szántó, 1400 ha kert, 4500 ha gyümölcsös és szőlő, 18 200 ha gyep, 60 900 ha erdő, 1300 ha nádas és halastó, míg 24 100 ha művelés alól kivont terület. A fő termesztett növények a búza, kukorica, cukorrépa, szálas takarmányok. Jelentős a zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermesztés is. A megyében fontos a sertés-, szarvasmarha-, baromfi- és juhtenyésztés.
[szerkesztés] Közlekedés
A Szlovákiával folytatott közúti személyforgalom az Esztergomot és Párkányt összekötő Mária Valéria hídon, valamint a két Komáromot összekötő Erzsébet hídon bonyolódik le. Komáromban teher- és vasúti forgalom is zajlik. Esztergomban és Kecskéden repülőtér is található.
[szerkesztés] Kultúra
Esztergom híres múzeumai a bazilikában található Főszékesegyházi Kincstár, a Keresztény Múzeum és a Duna Múzeum (2003-ban az Év Európai Múzeuma).
Lásd még:
[szerkesztés] Turizmus
A megye fő turisztikai vonzerejét az ezeréves Esztergom műemlékei, a Dunakanyar, a Tatai Öreg-tó, az erdővel borított hegyek és a vértesszőlősi ősemberleletek jelentik.
Lásd még:
[szerkesztés] Települések
A megye az ország második legsűrűbben lakott megyéje. A népesség 66%-a városokban él. A megyének 10 városa van. Az országban itt a legnagyobb az úgynevezett szocialista típusú lakótelepek aránya, közel 25%. Ez a szám még Budapesten is csak 22,6%.
[szerkesztés] Megyei jogú városok
- Tatabánya (megyeszékhely 1950 óta, 70 636 lakos)
[szerkesztés] Városok
(Népesség szerinti sorrendben, 2006. január 1-jén a KSH adatai alapján)
- Esztergom (30 122)
- Tata (24 272)
- Komárom (19 659)
- Oroszlány (19 449)
- Dorog (12 288)
- Nyergesújfalu (7556)
- Kisbér (5686)
- Lábatlan (5306)
- Bábolna (3831)
Based on work by