Új-zélandi ásólúd
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Státusz: mérsékelten veszélyeztetett
|
|||||||||||||||||
Rendszertan | |||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||
Tadorna variegata Gmelin, 1789 |
|||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||
|
Az új-zélandi ásólúd (Tadorna variegata) a madarak osztályának lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába, a tarkaludak (Tadorninae) alcsaládjába tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előfordulás
Új-Zéland szigetein és a Stewart szigeten igen elterjedt faj, egyike Új-Zéland azon kevés bennszülött madarainak, amelyeknek nem ártott az ember tevékenysége.
[szerkesztés] Megjelenés
Hossza 65-70 centiméter, testtömege 5 kilogrammnál is nagyobb lehet.
Úgy fest, mint egy túlságosan nagyra nőtt esetlen réce. A nemek színezete eltérő, a hímet sötétbarna fejéről és tollazatáról lehet felismerni. A tojó rozsdabarna tollazata a vörös ásólúdéra (Tadorna ferruginea) emlékeztet, feje és nyaka azonban hófehér. Repüléskor mindkét nemnél feltűnő a szárnyak alsó és felső kis fedőtollainak fehér színe.
Egyedülálló a madárvilágban, hogy csak a tojó cseréli le nászruháját, a hím nem. A költési időszakon kívül a tojó tolla sokkal sötétebb.
[szerkesztés] Életmód
Védett tengeröblökben és folyótorkolatokban, a víz közelében él, de kis hegyi patakoknál és pocsolyáknál is előfordul. Bokros pusztákon is fészkel.
Általában párban látni, a párok nagyobb csoportokon belül is együtt maradnak.
[szerkesztés] Szaporodás
A párok életük végéig együtt maradnak és költéskor nagyobb territóriumot védelmeznek, a fészkek ezért magányosan állnak. A költési időszak rendszerint augusztustól januárig tart. a fészkeket üregekbe építik, pl. Faodvakba, sziklahasadékokba, föld alatti lyukakba, de kidőlt fák alá is. Az 5-15 tojásból álló fészekaljat többnyire egy béleletlen, lapos mélyedésbe rakják, amit utána pehelytollakkal párnáznak ki. A tojó egyedül kb. 30-35 napig költ, kikelés után a vízhez vezeti fiókáit és továbbra is velük törődik. A hím a közelben őrködik.
[szerkesztés] Források
- Moon, G (1995): Common Birds in New Zealand 1. Reed Publishing Ltd. ISBN 0 7900 0369 4
- A faj a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján