Őszapó
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Státusz: nem veszélyeztetett
|
|||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||
Rendszertan | |||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||
Aegithalos caudatus Linnaeus, 1758 |
|||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||
|
Az őszapó (Aegithalos caudatus) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a őszapófélék (Aegithalidae) családjába tartozó, apró madárfaj.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előfordulás
Az őszapó európai madár, bár kis létszámban előfordul Anatólia tengerparthoz közel eső részein illetve a Perzsa-öböl mentén is. Az egész kontinensen találkozhatunk vele, kivéve Skandinávia hegyvidékeit, Finnország belső területeit és a Kola-félszigetet. Életmódja elsősorban bozótos ligetekhez és fiatal fenyvesekhez köti.
[szerkesztés] Alfajai
- Aegithalos caudatus alpinus
- Aegithalos caudatus aremoricus
- Aegithalos caudatus caudatus
- Aegithalos caudatus europaeus
- Aegithalos caudatus glaucogularis
- Aegithalos caudatus ibericus
- Aegithalos caudatus irbii
- Aegithalos caudatus italiae
- Aegithalos caudatus japonicus
- Aegithalos caudatus kiusiuensis
- Aegithalos caudatus macedonicus
- Aegithalos caudatus magnus
- Aegithalos caudatus major
- Aegithalos caudatus pallidulombo
- Aegithalos caudatus passekii
- Aegithalos caudatus rosaceus
- Aegithalos caudatus sibiricus
- Aegithalos caudatus siculus
- Aegithalos caudatus taiti
- Aegithalos caudatus tauricus
- Aegithalos caudatus tephronotus
- Aegithalos caudatus trivirgatus
- Aegithalos caudatus vinaceous
[szerkesztés] Megjelenés
Meglehetősen feltűnő, fehér-fekete madár kis rózsaszín beütéssel, bár az egyes alfajok igen eltérőek lehetnek. Tiszta fehér alapszínnel csak az Észak- és Kelet-Európát benépesítő ssp. caudatus alfaj esetében számolhatunk, a délebbi őszapók egyre szürkébbek. A has aljának rózsaszínes foltja számos esetben hiányzik. A legtöbb alfajnak feketés szemöldöksávja van.
A fajra a 14 centiméteres átlagos testhossz és a 16-19 centiméteres szárnyfesztávolság jellemző. Az őszapók 7-10 grammot nyomnak. A nemek egyformák.
[szerkesztés] Életmód
Hasznos ízeltlábú-pusztító, fő táplálékát pókok, és rovarok: bogarak, lepkék és hernyóik valamint hártyásszárnyúak képezik. Állandó madár, telente étrendje főleg magvakból és bogyókból áll, többször megfordul a madáretetőknél. A költési időszakon kívül csapatos, sokszor cinegékhez csatlakozik.
Kétféle hívóhangja van, ezekből áll össze ritkán hallható éneke is: a pergő „tszirrup” és a lágy „tupp”.
[szerkesztés] Szaporodás
Az őszapó eldugott helyen, dús növényzetű erdőkben ágvillák, indák közt, iszalagon, bokrokban építi meg ovális fészkét pókok és hernyók fonadékából, mohából és zuzmóból. A felülről megközelíthető, zsákszerű fészek környékét védelmezi a betolakodóktól.
Évente egy alkalommal költ, ilyenkor 9-11 tojást rak, amelyek 12-13 napos kotlás után kelnek ki. A mindkét szülő által táplált, csupaszon és vakon születő fiókák 18-19 napos korukra repülnek ki.
[szerkesztés] Kárpát-medencei előfordulás
Rendszeres, gyakori fészkelő.
Magyarországon az állomány az Alföld délkeleti részén a legritkásabb, egyébként mindenhol meglehetősen elterjedt. Becslések szerint Magyarországon 105 000 - 180 000 költőpár él, és az állomány stabilnak mondható.
[szerkesztés] Védettség
A faj a Természetvédelmi Világszövetség szerint nemzetközi léptékben is jó kilátású, SPEC értékelése sincs. Magyarországon ennek ellenére védettséget élvez, eszmei értéke 10 000 forint.
[szerkesztés] Források
- Az MME Monitoring Központ adatlapja
- Hermann Heinzel - Richard Fitter - John Parslow: Európa madarai (ISBN 9635451946)
- A faj a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján