Mozart: 1. szimfónia

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Wolfgang Amadeus Mozart 8 évesen írta No. 1-es, K. 16-os Esz-dúr Szimfóniáját. Ebben az időben inkább mint csodagyerek-előadó, nem mint zeneszerző számított.

A mű feltehetőleg a londoni Chelsea településen keletkezett, mivel abban az időben ott koncertezett a kis Wolfi. Több zeneszerző hatása figyelhető meg a művön, többek között az apa, Leopold Mozart hatása, ill. a Johann Sebastian Bach fiúké, főleg Johann Christian Baché, egy korai szimfóniakomponistáé, aki Londonban tevékenykedett, és Mozart többször is találkozott vele.

A mű két oboából és két kürtből, ill. vonósokból (2 hegedű-, brácsa, cselló- és nagybőgőszólamok) álló zenekarra íródott. Gyors-lassú-gyors háromtételes formában íródott, ami a szimfónia műfaj olasz nyitányból való eredeztethetőségét is bizonyítja, és általában jellemző a korai szimfóniákra. Tételek:

1. Allegro molto
2. Andante
3. Presto

A háromtételes forma Mozart korai szimfóniáiban teljesen szokványos, csak később tért át a négytételes formára.

Az első tétel nagyjából a szonátaforma követelményeinek tesz eleget. A c-mollban íródott második tétel alatt szinte végig ugyanaz a tizenhatod-triólákból álló kíséret megy. A harmadik tétel egy élénk kis darab, és jól ütközteti a kontrasztokat a hegedűk, ill. a teljes zenekar hangereje között.

Annak ellenére, hogy ez még eléggé „óvodás” műve, annak ellenére már igen sok mérföldkövet láthatunk kifejlődni.

A művet természetesen sikerrel fogadta a közönség, de a kritikusok (értsd: Wolfgang apja) azért felhívták a figyelmet a mű olyan gyenge pontjaira, mint például a műben maradt 3 párhuzamos kvint...