51-es körzet
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az 51-es körzet avagy Area 51 a „világ leghíresebb titkos bázisa”; az amerikai Nevada államban található és feltehetőleg egy titkos repülőbázis helyszíne. A területet még Watertown, Dreamland, Paradise Ranch, The Farm, The Box, és The Directorate for Development Plans Area (Tervfejlesztési terület igazgatósága), illetve egyszerűen csak Groom Lake néven is ismerik. A terület emellett az UFO összeesküvés-elméletek egyik kedvence helyszíne. 1996-ban egy sajtótájékoztatón az amerikai légierő az 51-es körzetet a Nellis légibázis kísérleti komplexumaként nevezte meg, amikor néhány ufókkal kapcsolatos aktát oldottak fel a titkosítás alól.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Földrajzi adatok
Az 51-es körzet egy nagyjából 155 km² alapterületű föld, amely az Amerikai Egyesült Államok Nevada államának Lincoln megyéjében található. A körzet a 12 139 km² területű Nellis légibázishoz tartozik, nagy részén az Emigrant-völgy terül el, amelyet a Groom és a Papoose hegyláncok vesznek körbe. A két hegylánc között fekszik a nagyjából 5 km átmérőjú Groom kiszáradt sóstó (északi szélesség 37°16'05", nyugati hosszúság 115°47'58"),
A tó délnyugati részén (É 37° 14'; Ny 115° 49') egy nagyméretű légibázis taláható. A tó kiszáradt medrének több kilométerét legalább egy kifutópálya szeli át.
Az 51-es körzet határos a nevadai atomkíséleti telep (Nevada Test Site, NTS) Yucca Flats területével, ahol az amerikai energetikai minisztérium több atomkísérletet is végrehajtott. A Yucca Mountain atomfegyverbunkere nagyjából 64 km-re délnyugatra található a Groom Lake-től.
Maga az 51-es körzet megnevezés megkérdőjelezhető, mivel ez csak az NTS régebbi térképein szerepel, ugyanakkor a nevadai atomkísérleti telep többi területét is hasonló módon számozták. A modern térképeken általában a „Nellis Air Force Bombing and Gunnery Range” kifejezés szerepel, ami a Nellis légibázis lőterét jelzi.
A terület kapcsolódik az NTS belső úthálózatához, és burkolt utak vezetnek északnyugati felé Merucry-be illetve nyugatra a Yucca Flats-re. A kiszáradt tómedertől északkeletre vezet a Groom Lake Road. Ez a széles, jó minőségű út a Jumbled Hills egyik hágóján halad át. A Groom Lake Road korábban a Groom-medencében található bányákhoz vezetett, de a bányák bezárása óta az utat tovább bővítették. A kígyózó út egy biztonsági ellenőrzőpont mellett is elhalad, bár a bázis körüli lezárt terület még ennél messzebre keleten ér véget. Azokat a meggondolatlan személyeket, akik gyalog mennek nyugat felé a Grooom Lake Roadon, először a hágót körülvevő hegyekről veszik észre az őrök, több kilométernyire az ellenőrzőponttól. A lezárt területet számtalan figyelmeztető tábla veszi körül: „Fényképezni tilos” illetve „Belépni életveszélyes”. A területet elhagyó Groom Lake Road kelet felé halad tovább, ahol eléri a Tikaboo-völgy alját. Több, távoli ranch-hez vezető földút csatlakozik a betonútba, mielőtt az Rachel kisvárosától délre eléri a 375-ös országutat. Ennek az útnak 1996. április 18-án Bob Miller nevadai kormányzó hivatalosan is az "Extraterrestrial Highway", azaz "földönkívüliek országútja" nevet adta [1], miután az ufórajongók évtizedeken át így hívták.
[szerkesztés] A Groom Lake operatív tevékenységei
A Groom Lake nem egy hagyományos légibázis, és általában nem első vonalbeli egységeket helyeznek ide. Úgy tűnik, hogy a bázis főbb feladata az új repülőgépek kifejlesztése, berepülése illetve ezek pilótáinak kiképzése. Amint ezeket a repülőgépeket az amerikai légierő haderőbe állította, a gépeket hagyományos légibázisokról üzemeltetik. Beszámolók szerint a Groom Lake-i bázison kisszámú szovjet tervezésű repülőgép is otthont kapott, amelyekhez különféle módon jutottak hozzá. Ezeket a gépeket állítólag elemzésekre és kiképzési feladatokra használják.
A bázison dolgozók nagy része úgy tűnik, hogy a Las Vegas-i McCarran nemzetközi repülőtérről ingázik néhány piros-fehér színű, de légitársaság megjelölése nélküli Boeing 737-es utasszállítón. A gépek akár napi ezer embert is tudnak Las Vegas és a bázis között szállítani, és általában a „JANET” hívónevet használják (pl. JANET 6). Állítólag egy kifehérített ablakú busz is szállít utasokat a Groom Lake Road mellett, amelyen az a kisszámú alkalmazott utazik, akik az NTS határán túl élnek (bár az nem nyilvánvaló, hogy ezek az emberek a Groom Lake bázison dolgoznak vagy pedig az NTS más létesítményein.)
A hidegháború során szovjet műholdak készítettek fényképeket a Groom Lake-ről, de ezekből csak általános információk derülnek ki. A képeken semmi különleges nem látszik – légibázis, kifutópálya, hangárok stb. A képek alapján semmi nem támasztja alá a hatalmas földalatti bunkerekról terjengő mendemondákat. A később készült polgári műholdas fényképeken annyi kivehető, hogy a bázis tovább terjeszkedett, de a felszínen semmi különleges nem látható.
[szerkesztés] Senior Trend / U-2 program
A Groom Lake-et a második világháború alatt bombázási és tüzérségi lőtérnek használták, majd 1955-ig elhagyatott volt. Ekkor a Lockheed Skunk Works nevű kutatóintézete a hamarosan elkészülő U-2 kémrepülő kísérleti telepének választotta ki a helyszínt. A lapos tómeder ideális leszállópályának bizonyult a nehezen kezelhető gép számára, az Emigrant-völgy és az NTS közelsége pedig elrejtette a gépet a kiváncsi szemek elől.
Lockheed nekilátott egy ideiglenes bázis létesítésének. A tábor egy pár utánfutóból, műhelyből és szélvédte helyiségből állt. Az első U-2 1955 augusztusában szállt fel a Groom Lake medréből. 1956. közepétől a CIA irányítása alatt a gépek elkezdtek a Szovjetunió és más, hírszerzési szempontból fontos területek fölé repülni.
Mindeközben az NTS területén tovább folyt a légköri atomkísérletek sorozata. 1957-ben az U-2 bevetéseket többször megszakította az Operation Plumbbob névre keresztelt sorozatkísérlet, amely során két tucatnyi atomtöltetet robbantottak fel. A Plumbbob-Hood robbanás során radioaktív csapadék hullott a Groom Lake területére, és a bázist átmenetei jelleggel ki kellett üríteni.
Az U-2 főfeladata a Szovjetunió fölé való repülés volt, ezért nagyrészt a szovjet határ melletti légibázisokról működtették, például a törökországi Incirlikből és a pakisztáni Peshawarból.
[szerkesztés] A Blackbird program (OXCART / A-10 / A-11 / A-12 / SR-71)
Még az U-2 program befejezése előtt elkezdett a Lockheed a gép utódján dolgozni. A CIA megbízásából az „OXCART” program egy 3 Mach-hal repülő felderítőgép kifejlesztésével foglalkozott, amely később SR-71 Blackbird néven vált ismertté.
Az új gép repülési sajátosságai és karbantartási igényei jelentős infrastrukturális bővítéseket követeltek még, így új épületeket húztak fel és a kifutópályát is kibővítették. Amikor 1962-ben felszállt az első A-12 Blackbird prototípus, a Groom Lake kifutópályája már 2600 méter hosszú volt és a bázison több mint ezer ember dolgozott. A bázison az üzemanyagtartályok és az irányítótorony mellett egy baseball-pálya is helyet kapott.
A bázis biztonságát is jelentősen növelték – a szomszédos Groom-medence kis bányáját bezárták, és a környező területeket katonai körzetté nyilvánították, ahol az arra tévedőket akár le is lőhették.
A Groom Lake bázisról szálltak fel a Blackbird változatai: az A-10, az A-11, az A-12, az RS-71 (amelyet a közhiedelemmel szemben Curtis LeMay tábornok, a légierő vezérkari főnöke nevezett át SR-71-re, és nem pedig egy elnöki tévedés eredménye volt), illetve a félbehagyott YF-12A vadászbombázó és a katasztrofális véget ért D-21 távirányítású repülőgép is.
[szerkesztés] A Have Blue / F-117 program
Az első lopakodó repülőgép prototípusa, az F-117-es kistestvére, a Have Blue 1977. végén szállt fel először a Groom Lake-ről. A szupertitkos prototípusok kipróbálását egészen 1981 közepéig folytatták, amikor is a kísérleti repülések helyet adtak az F-117A Nighthawk első szériájának. A berepülések mellett a Groom Lake bázison végezték el a lopakodó repülőgép radarprofiljának beállítását, a fegyverrendszer tesztelését és szintén itt történt meg az első operatív F-117-es egység pilótáinak kiképzése. Ezután a továbbra is nagyon titkos, de már aktív szolgáltatot ellátó F-117-esek a szomszédos Tonopah kísérleti lőterére települtek, majd onnan tovább a Holloman légibázisra.
[szerkesztés] Későbbi programok
Miután 1983-ban hadrendbe állították az F-117-esket, a Groom Lake programjai más irányt vettek, de a korábbi intenzitással folytatódtak. A bázist és a száraz tómedren átvezető kifutópályát tovább bővítették, és a mai napig is repülővel hordják oda Las Vegasból az ott dolgozókat. Az újabban készült műholdas fényképeket látva egyes elemzők úgy vélik, hogy a bázison nagyjából ezer ember él, és naponta körülbelül még ennyien járnak be Las Vegasból. 1995-ben a szövetségi kormány környező földterületeket sajátított ki, többek között azt a közeli hegységet is, ahol a Freedom Ridge névre hallgató pontról nyílt az egyetlen jól látható betekintés a bázisra.
A szóbeszéd szerint a Groom Lake bázison kísérleteztek a D-21 Tagboard távirányítású repülőgéppel; egy kisméretű lopakodó VTOL csapatszállítóval; egy lopakodó robotrepülővel illetve a bizonyítatlan létezésű Aurora hiperszonikus kémrepülővel.
Az amerikai légierő továbbra sem hajlandó megerősíteni vagy cáfolni a Groom Lake-et és az ottani eseményeket leíró találgatásokat.
[szerkesztés] Az amerikai kormány álláspontja
Az amerikai kormány hivatalosan nem ismeri el a Groom Lake bázis létezését, de nem is tagadja. A szomszédos Nellis lőtérrel ellentétben a területet körülvevő részre polgári repülőknek és a legtöbb katonai repülőnek is tilos a berepülés. A területet radarállomások és földbe rejtett mozgásérzékelők őrzik – a hívatlan vendégeket helikopterek és fegyveres őrök fogadják. Ha véletlenül a Groom Lake körüli tiltott légtérbe repülne valaki, akkor még Nellis lőtéren gyakorlatozó katonai pilótákat is hosszas faggatásnak vetik alá a katonai hírszerzés ügynökei.
Maga a bázis az amerikai kormány egyetlen egy térképen sem szerepel. Az amerikai földmérési hivatal, a USGS topográfiai térképein csak a rég elhagyatott Groom-bánya szerepel. A polgári repülés térképein a terület egy hatalmas tiltott zónát tartalmaz, amelyet azonban a Nellis lőtér részeként tüntetnek fel. Bár hivatalosan már feldoldották a Corona kémműhold által készített fényképeket a titkosítás alól, az 1960-as években készült negatívokból a kérdéses területet kivágták. A USGS Terra nyilvános hozzáférésű műholdképeit 2004-ben eltávolíttatták a webszerverekről (mint például a Microsoft Terraserveréről – Terraserver kép). Nem amerikai forrásból származó képek azonban továbbra is cenzúrázatlan formában érhetők el – többek között ilyen a magas felbontású orosz műholdak képe, illetve a kereskedelmi rendeltetésű IKONOS és Landsat műholdak képei is. Ezek a képek az Interneten könnyen fellelhetőek.
A bázis a közelmúltban több környezetvédelmi és munkavállalói per alperese is volt. A bázison dolgozók több pert is indítottak az ott található veszélyes hulladékokkal kapcsolatban, ám 2002-ben és 2003-ban is egy elnöki határozat mentette fel a légierő nevadai, Groom Lake közelében található helyszínét a környezetvédelmi bevallás alól. Csupán ez az egyetlen implicit kijelentés utal arra, hogy az amerikai kormány bármilyen más módon ismerné el a Groom Lake bázist, mint ha az csupán a Nellis lőtér egy másik létesítménye lenne.
Nevada állam kormányzata elismerte, hogy a bázist létezését jelentős folklór veszi körül, ezért az amúgy elhagyatott terület turisztikai potenciálját kiaknázandó, a közeli Rachel kisváros mellett elhaladó 375-ös út egy részét „Extraterrestrial Highway”-nek azaz földönkívüliek sztrádájának nevezte el, és gondosan illusztrált úttáblákat helyezett ki.
A területen (egyesek szerint a terület mellett) felfedezett „kirándulókat” általában fegyveres őrök tartóztatják fel, akik állítólag az EG&G hadiipari cég alkalmazottai, majd átadják a Lincoln megyei sheriffnek. A tiltott területre való behatolást általában egy nagyjából 600 dolláros pénzbírsággal honorálják, bár egyes látogatókat és újságírókat állítólag az FBI ügynökei is felkeresték.
Bár a bázison található szövetségi létesítményekre nem vonatkoznak az állami és a helyi adók, ez alól a bázison működő magáncégek nem képeznek kivételt. Az amerikai hadsereg jelentős mértékben foglalkoztat magáncégeket egyes feladatok ellátására – pl. kutatás-fejlesztés, gyártási folyamatok, biztonságtechnika stb. Egy kutató szerint a bázis csupán 2 millió dollárnyi adóztatható bevételt vallott be a Lincoln megyei adóhatóságnak, aki ellenőrzés céljából képtelen volt a bázisra bejutni. A megye pár lakója szerint a bázis túl nagy terhet ró a megyére, nagyon kevés helyi embert foglalkoztat (mivel az alkalmazottak nagy részét úgy tűnik, hogy chartergépekkel szállítják oda Las Vegasból), túlságosan sok földet sajátít ki és magasak a rendfentartással kapcsolatos költségek.
[szerkesztés] Fontos és érdekes események a Groom Lake történetéből
- (Tom Mahood engedélyével – forrás):
- Kb. 1941 és 1945 között
- Két leszállópályát marnak a Groom Lake keleti részébe, egy nagyjából 1600 méter (5000 láb) és egy 2300 méter (7000 láb) hosszút. A kifutópályákat a közleli Nellis támaszponton állomásozó egységek landolási kiképzésére használják. A második világháború végével a pályákat nem használják többet, és az állapotuk gyorsan leromlik
- 1955.
- április: Kelly Johnson utasítására a Lockheed egyik berepülőpilótája, Tony LeVier egy eldugott, leszállópályának alkalmas helyszínt keres, ahol az U-2-vel kísérletezhetnek. LeVier megtalálja a Groom Lake-et, és odaviszi Kelly Johnsont illetve a CIA egyik alkalmazottját. A Skunk Works irányítása alatt megkezdődik egy bázis felépítése
- július: A "Ranch" munkálatai befejeződnek. A 800 000 dolláros költséggel épült bázison három hangár, egy irányítótorony, egy kantin, egy kifutópálya illetve számtalan lakóautó található. A Skunk Works burbanki létesítményéből az első U-2 július 24-én a indul el a bázisra, egy C-124-es szállítógép fedélzetén.
- augusztus: A Groom Lake bázisról felszáll az első U-2. Augusztus 19-én Eisenhower elnök aláírja a 10633-as számú elnöki rendeletet, amely először korlátozza a Groom Lake feletti légteret. A négyszög alakú légtér az északnyugati sarkában található atomkísérleti telep (amelyet akkor a Las Vegas Project néven ismertetek) légteréhez kapcsolódik és 9 x 16 km méretű.
- november: Egy C-54-es Burbankből a Groom Lake felé tartva a Mount Charlestonba csapódik. A fedélzetén utazó 9 civil és 5 katona közül nincsen túlélő.
- 1957.
- április 4.: Az első radarzavaróval felszerelt U-2 prototípus, a 341-es, berepülés közben Pioche közelében lezuhan. A pilóta életét veszíti.
- 1958.
- június 20.: Roger Enrst belügyminisztériumi államtitkár aláírja az 1662-es számú közterületi utasítást, amely értelmében 15 540 hektár földerületre tiltja meg a belépést "... a nevadai kísérleti teleppel (NTS) kapcsolatban az Atomenergetikai Bizottság számára." Az észak-déli irányban 10 km, a kelet-nyugati irányban pedig 18 km méretű négyzet az első olyan földfoglalás, ami a Groom Lake bázist veszi körbe. Ez egyébként szinte pontosan a már tiltott légtér alá esik.
- 1959.
- szeptember 21.: A USGS egy rutin fényképtérképészeti program részeként lefotózza a Groom Lake bázist. A 13-146 számú fényképet állítólag a mai napig meg lehet szerezni.
- november: Radarvisszaverődési kísérletekhez egy telejes méretű A-12 makettet szállítanak teherautóval a Groom Lake bázisra.
- 1960.
- szeptember: Nagy méretű földmunkák kezdődnek meg, hogy a Groom Lake bázis felkészülhessen a CIA A-12 OXCART programjára. Az építkezést 1964. közepére fejezik csak be, bár a már létező 1600 méter (5000 láb) hosszú kifutópályát november 15-ére 2800 méteresre (8500 láb) hosszabbítják meg.
- 1961.
- augusztus 11.: Hatályba lép az NTS és a Groom Lake feletti, R-4808-as tiltott légtér. A légtérbe a földfelszín és 20 000 méter (60 000 láb, FL600) között tilos a berepülés (akkoriban csak az U-2 tudott olyan magasra repülni – ford.) A Groom Lake feletti tiltott légtér mérete nem változik.
- év vége felé: Robert J. Holbury légierős ezredest nevezik ki a Groom Lake bázis parancsnokává.
- 1962.
- év eleje: elkészül az 5 millió liter kapacitású üzemanyagtartály-rendszer
- január 15.: Az R-4808-as tiltott légtér méretét 40 x 36 km-re növelik. A légtértiltás bővítését azzal indokolják, hogy a légierőnek egy titkos program miatt azonnali sürgős szüksége van a légtérvédelemre. Ekkor jön létre a mai napig is fennálló tiltott légtérzóna.
- február 26.: A 121-es számú, első A-12 Blackbird teherautóval megérkezik a Groom Lake bázisra.
- április 26.: A 121-es számú, első A-12 Blackbird felszáll a Groom Lake bázisról.
- 1963.
- február: A bázisra érkezik az első öt CIA-s A-12 pilóta: Collins, Ray, Skliar, Sullivan és Walter.
- május 24.: A 123-as számú A-12 egy pitot-cső eljegesedése miatt a utahi Wendovertől 25 km-re délre lezuhan. Collins, a pilóta, sikeresen katapultál.
- július 20.: Egy berepülés során az A-12 végre túllépi a 3 Mach sebességet.
- augusztus 7.: Az első YF-12A sikeresen felszáll a Groom Lake bázisról. Az YF-12A az A-12 alapján kifejlesztett, 3 Machhos elfogóvadász volt.
- 1964.
- július 9.: A 133-as számú A-12 leszállás közben lezuhan. A pilóta, Park, 160 méter magasból katapultál és túléli az esetet.
- 1965.
- év eleje: Az OXCART programot befejezik. A bázis létszáma eléri az 1835 főt
- december 28.: A 126-os számú A-12 azonnal a felszállás után lezuhan. Vojvodich, a pilóta, katapultál és túléli az esetet.
- 1966.
- március 5.: A D-21 távirányítású repülő első szabad repülése. A gépet Point Mugu közelében indítják egy Groom Lake-ből kirepülő Blackbirdről.
- július 30.: Egy D-21-et indítanak Point Mugu felett, de az nekicsapódik az indító, 135-ös számú A-12-nek és megsemmisíti. A legénység két tagja katapultál, de az egyikük még a tengerből való kimentése előtt megfullad. Ezután az összes tovább D-21-et B-52-es bombázókról indítják.
- 1967.
- évközben: A katonai hírszerzés, a Defense Intelligence Agency szerez egy MiG-21-est és kísérletezésre a Groom Lake bázisra szállítja. A program a Have Doughnut kódnevet kapja, és ezzel kezdetét veszi a MiG gépekkel való kísérletezés, ami valószínűleg napjainkig is tart.
- január 5.: A 125-ös számú A-12 a Groom Lake bázistól 125 km-re keletre lezuhan, mert elfogyott az üzemanyaga. Ray, a pilóta, katapultál, de nem tud kiszabadulni katapultülésből, ezért életét veszti.
- január 10.: Az SR-71 program érdekében leállítják az A-12 programot. A programváltás 1968 januárjára befejeződik.
- május 22.: Az első A-12-esek felszállnak a Groom Lake bázisról és a japán Okinawán található Kadena légibázisra indulnak. Ezzel kezdetét veszi a Black Shield, a gépek első operatív bevetése. A Black Shield keretében a gépek Észak-Vietnam felett végeztek felderítő repüléseket.
- 1968.
- június 21.: A Groom Lake bázisról felszállt a 131-es számú A-12, az utolsó ilyen típusú gép. Az egész A-21 flottát ezután kivonták a forgalomból és titkos raktárakba szállították.
- augusztus 28.: A USGS egy rutin térképészeti felméréssorozat részekén lefényképezi a Groom Lake komplexumot. Az azóta több helyen is publikált fényképet 1994-ben az amerikai kormány betiltotta.
- 1977.
- november 16.: Az 1001-es számú Have Blue, az F-117A lopakodó repülőgép prototípusa megérkezik a Groom Lake bázisra.
- december 1.: Felszáll az első Have Blue
- 1978.
- május 4.: Az első Have Blue lezuhan, miután a futómű sérülése miatt nem tud leszállni
- július 20.: Felszáll az 1002-es számú, második Have Blue prototípus.
- 1979.
- július 11.: A Groom Lake-től 60 km-re északnyugatra hajtóműtűz miatt a második Have Blue prototípus is lezuhan.
- 1981.
- 1982.
- február: Felszáll a TACIT BLUE, az új generációs lopakodó technológiákat bemutató kísérleti gép
- április: Az A-12 létezését végre feloldják a titkosítás alól
- április 20.: A légierő hadrendbeállítási berepülései alatt lezuhan az F-117A sorozat első szériagyártású gépe
- október 15.: Az F-117A második szériagyártású gépével tovább folytatódik a légierő hadrendbeállítási tesztsorozata.
- év vége: Az első operatív lopakodó vadászgép raj a Groom Lake bázisról átköltözik a szomszédos Tonopah lőtérre.
- 1983.
- április 18.: Négy Greenpeace aktivista az 51-es körzettől nem messze délre halad el, miközben megpróbálnak belopakodni a nevadai atomkísérleti telepre.
- június: Felszáll az első HALSOL gép. A HALSOL egy nagy magasságon repülő, napelemes és távirányított gép volt. A HALSOL program két hónapig tartott.
- 1984.
- március: A légierő fegyveres őröket helyez ki a Groom Lake-től északra és keletre elterülő, 36 000 hektáros nyilvános földterület minden bejáratához, így effektív kiterjeszti a tiltott zóna határát. Az őrök az arra járó publikumot arra kérik, hogy ne lépjen be a területre, így hatásosan (ám de valószínűleg törvénybe ütköző módon) megakadályozzák az amúgy nyilvános területre a belépést.
- április 26.: Robert Bond tábornok az életét veszíti, amikor a Groom Lake bázisról felszálló MiG-23-asa az NTS területén található Little Skill Mountain oldalába csapódik.
- augusztus: A márciusi földfoglalással kapcsolatos kongresszusi meghallgatások során John Rittenhouse, a légierő képviselője azt állítja, hogy bár a légierőnek nem volt feljogosítása a földfoglalásra, a döntést nála sokkal magasabb szinten hozták. Részleteket csupán a nyilvánosság kizárásával járó, zárt meghallgatáson mondana.
- 1985.
- évközben: A TACIT BLUE program véget ér
- 1987.
- december: A Kongresszus végül is jóváhagyja és legitimizálja a légierő korábbi földfoglalását
- 1988.
- július 17.: A Groom Lake bázisról egy szovjet kémműhold által készített fénykép kerül nyilvánosságra. A képet a Popular Science tudományos havilap és az ufókutatással foglalkozó The Lazar Poster is leközli.
- 1993.
- október 18.: A légierő arról értesíti a szövetségi földhivatalt, hogy további 1600 hektár földterületet szeretne elfoglalni anak érdekében, hogy a nagyközönség a Freedom Ridge és Whitesides Peak néven ismert helyekről ne láthasson be a Groom Lake bázisra.
- 1995.
- április 10.: A Freedom Ridge és a Whitesides Peak többet nem látogatható, a tiltott zónába került, így a nagyközönség még távolról sem tekinthet be a Groom Lake bázisra.
- 1996.
- január: A Bechtel Corporation hadiipari cég állítólag még 1600 méterrel (5000 lábbal) kezdte el meghosszabbítani a második kifutópályát (14L – 32R).
[szerkesztés] Ufók, összeesküvés-elméletetek és az 51-es körzet
Az 51-es körzetet körülvevő titoktartás és minden bizonnyal a modern repüléskutatással való összefonódás illetve a szokatlan jelenségekről való beszámolók mind hozzájárulhattak ahhoz, hogy az 51-es körzet a modern ufók és összeesküvés-elméletek folklórjának központi helyszíne legyen. Az 51-es körzetben állítólag többek között az alábbiak folynak:
- földönkívüli űrhajók (többek között az állítólag Roswellben lezuhant) tárolása, tanulmányozása és technológiáinak megfejtése
- ezen űrhajók (élő és halott) utasainak tanulmányozása
- földönkívüli technológiák alapján repülő szerkezetek gyártása
- megbeszélések vagy közös tárgyalások a földönkívüliekkel
- különleges energiafegyverek kifejlesztése (például a „csillagháborús” SDI programhoz)
- időjárásirányítás kifejlesztése
- egy állítólagos háttérből manipuláló világkormánnyal kapcsolatos tevékenységek
Egyesek szerint a Groom Lake (vagy a közeli Papoose Lake) alatt hatalmas földalatti bázist létesítettek, ahol ezeket a feladatokat látják el.
[szerkesztés] Az 51-es körzet a popkultúrában
A bázis a Futurama, az X-akták, a Seven Days és a Stargate SG-1 tévésorozatban; a Groom Lake és a Függetlenség napja mozifilmben; az Area 51, a Deus Ex, a Tomb Raider III, a Perfect Dark, a Tony Hawk's Pro Skater 2, Grand Theft Auto: San Andreas illetve a Half-Life számítógépes játékben szerepel. Emellett Dale Brown író könyveiben is gyakran szóba kerül.
Az Alienware számítógép-készítő Intel alapú csúcsmodelljnek neve is Area-51.
A bázishoz legközelebb található kisváros a nevadai Rachel, és így kisebbméretű hírnévre tett szert, mint az „51-es körzet hivatalos otthona”. Rachel nagyjából három órányi autóútra található Las Vegastól és egész évben turisták látogatják. A városkában több vállakozás is foglalkozik az ufó-kultusz kiaknázásával, legyen az étterem, szállás vagy ufós témájú csecsebecsék árulása. A városkát évente nagyobb számban látogatják a repülésért rajongók, akik a Nellis lőtér felett lezajló Red Flag légi hadgyakorlatban résztvevő gépeket óhajtják megpillantani. A városka kis múzeumában fényképeket, térképeket, kitűzőket és más, 51-es körzettel kapcsolatos tárgyakat lehet vásárolni. Az egyik helyi kocsma büszkén állítja ki azt az időkapszulát, amelyet a Függetlenség napja filmstábjától kaptak.
[szerkesztés] Külső hivatkozások (angolul)
- Federation of American Scientists – Az 51-es körzettel kapcsolatos erőforrások
- Nellis légibázis
- Az Emigrant-völgy és a Groom Lake környékének topográfiai térképe
- Fényképek az 51-es körzet bázisáról
- Fényképek a ”földönkívüliek sztrádájáról„, az ”Extraterrestrial Highway-ről"
[szerkesztés] Angol nyelvű könyvek
- Rich, Ben; Janos, Leo. (1996) Skunk Works. Little, Brown & Company, ISBN 0316743003
- Darlington, David. (1998) Dreamland Chronicles. Henry Holt & Company, ISBN 0805060405
Based on work by 
