Aiszóposz

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Aiszóposz (Aesopus, Esopus) (? - Kr. e. VI. század eleje?) görög író

Életéről úgyszólván semmi bizonyosat nem tudunk. A leghitelesebbnek látszó adatokat a klasszikus kor írói, Hérodotosz, Arisztophanész, Arisztotelész őrizték meg az utókor számára. Ezek szerint a Kr. e. VI. század első felében élt Szamosz szigetén, Xanthosz, majd Iadmon rabszolgájaként. Rabszolgatársa volt a kor híres hetérája, Rhodópisz is. Eszével és meséi ügyes alkalmazásával hamar elérte, hogy felszabadítsák. Hamarosan közéleti tekintélyre tett szert, és részt vállalt Szamosz politikai életéből. Később eljutott Delphoiba, ahol összeütközésbe került a kapzsi lakosokkal (vagy egy másik verzió szerint a papokkal), s ezért a szentély megrablásának ürügyén megölték i. e. 564-ben. A delphoiak később a gyilkosság jóvátétele végett vérdíjat ajánlottak fel Aiszóposz jogos örökösének: ezt volt gazdájának unokája, a hasonló nevű Iadmon vette fel.

Ez a – talán megbízható – életrajz a századok során számtalan legendával bővült, kezdve azon, hogy Aiszóposz szoros barátságban állt Kroiszosz lűdiai királlyal egész addig, hogy az alvilágot is meglátogatta, s visszatért onnan.

Aiszóposz ma leginkább közismert állatmeséiről híres. Az állatmese (fabula) műfaja már az ő korát megelőzően is híres volt, megjelenik már Hésziodosznál, Arkhilokhosznál, Szimónidésznél, de Aiszóposz volt, aki az addig szinte csak szájhagyomány útján terjedő mesekincset írásba foglalta. Az aiszóposzi mesék tömor prózában fogalmazott rövid történetek, szereplői többnyire állatok, néha tárgyak vagy emberek. Mesegyűjteménye mind a mai napig roppant népszerű. Életrajzához az egyik legfontosabb forrás az Aiszóposz-regény.

[szerkesztés] Források

• Pecz: Ókori lexikon

[szerkesztés] Szakirodalom

• Falus Róbert: Apollón lantja. A görög-római irodalom kistükre. Móra Ferenc Könyvkiadó, Bp. 1982.
• Falus Róbert: Az ókori görög irodalom története, Gondolat, Bp. 1964.