Aldous Huxley

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ez a szócikk vagy szakasz nem idézi a forrásokat, amelyek alapján készült.
Az ezen a lapon látható jelölés 2007 márciusából származik.

Aldous Leonard Huxley (1894. július 26. – 1963. november 22.) az Egyesült Államokba emigrált brit író.

Tartalomjegyzék

1 Élete
2 Filmek, adaptációk
3 Válogatott művei

[szerkesztés] Élete

[szerkesztés] Korai évei

Huxley Godalmingban, Angliában született 1894. július 26-án. Fia volt az író, gyógynövénykutatónak, Leonard Huxleynak első feleségétől, Julia Arnoldtól, és unokája volt Thomas Henry Huxleynak, a kitűnő természettudósnak a XIX. században, akit „Darwin bulldogja”-ként ismertek. Testvére, Julian Huxley is ismert biológus volt.

Huxley tanulmányait apja jól felszerelt botanikai laboratóriumában kezdte, majd a Hillside iskolában folytatta. Tanárnője édesanyja volt, aki évekig ellenőrizte őt, amígnem édesanyja megbetegedett. A Hillside után az Eton Főiskolára jelentkezettt. Édesanyja 1908-ban meghalt. Három évvel később Aldous egy fájdalmas kórt (keratitis punctata) kapott el, ami három-négy évre megvakította, ám ez mentette meg az I. világháborúban a besorolástól. Egyszer visszatért a látása, ekkor angol irodalmat tanult a Balliol Főiskolán, Oxfordban.

Ballioli tanulmányai után eladósodott, apjának való tartozásai miatt munkát kellett szereznie. 1918-ban egy rövid időre az Air Ministrynél dolgozott, de soha nem érzett különösebb vágyat, hogy irodai munkát végezzen. Csupán apja utáni örökösödés jelenthette számára az irodalmi életbe való bekapcsolódást.

Huxley tizenhét évesen fejezte be első, nem publikált munkáját, ám huszas évei első felében elkezdett komolyabban írni. Ez időben írta egyik legismertebb művét Brave New Worldöt, magyarul a Szép Új Világot, illetve a Vak Sámsont.

[szerkesztés] Élete delén

Huxley az első világháború alatt Garsington Manornál tartózkodott, Ottoline Morell otthonában. Később, 1921-es „Nyár a kastélyban” című művében a Garsington-életmód karikatúráját mutatja be. 1919-ben a belga Maria Nijst veszi feleségül, akit Garsingtonban ismert meg. Egy gyermekük született, Matthew Huxley (1920–2005).

1937-ben Huxley Hollywoodba költözött, Kaliforniába feleségével, és barátjával, Gerard Hearddal. Ebben az időben írta Huxley a „Célok és eszközök” című művét. Ebben a munkájában taglalta Huxley a tényt, hogy bár a modern civilizáció emberei egyet értenek abban, hogy a világon legyen „szabadság, egyenlőség, igazság, és testvéri szeretet”, de nem képesek megegyezni, hogy valósuljon ez meg. Heard beavatta Huxleyt a Vedantába, a meditáció titkába, és a vegetárianizmusba az ahisma alapelvén keresztül. Huxley megbarátkozott J. Krishnamurival, akinek a tanításai teljesen elképesztették őt. Ő is Vedantista lett a Swami Prabhavananda ciklusában, és ezt bemutatta Christopher Isherwoodnak. Nem sokkal ezután írta Huxley a lelki értékeket és eszméket hangsúlyozó könyvét, a The Perennial Philosophyt, amit sajnos nem adtak ki Magyarországon. Ez a könyv föld nagy misztikájának tanításait taglalja.

Ebben az időszakban bevételi lehetőségei nyíltak írói képességét kihasználva, amit Anita Loosnak, regényíró ismerősének köszönhetett. 1940-ben filmre vihette a „Büszkeség és balítélet” című írását és más filmekbeli munkákkal fizetett ezért.

Élete nagy részében betegsége miatt Huxley nagyon gyengén látott, ezért sem tanulhatott Oxfordban. 1940-ben elköltözött egy negyven holdas területre, egy magasan fekvő sivatagi falucskába, Llanóba. Itt drasztikusan romlott a látása a szegényes sivatagi fény következtében. Azt mondta Huxley, hogy az első huszonöt évben képes volt olvasni monokli nélkül. Ő megpróbált autót vezetni egyedül a piszkos utakon a farmon. Ekkor írta művét, a „Látás művészeté”t, amit 1942-ben jelentettek meg.