Alekszej Grigorjevics Sztahanov

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Alekszej Grigorjevics Sztahanov (oroszul: Алексей Григорьевич Стаханов) (1906. január 3. – 1977. november 5.) szovjet bányász, a sztahanovista mozgalom névadója.

[szerkesztés] Élete

Lugovajában, Orjol közelében született. 1927-ben kezdett dolgozni a Donyec-vidéki Centrálnaja-Irmíno bányában. 1933-ban légkalapács-kezelő lett, majd 1935-ben bányásztanfolyamon vett részt. 1935. augusztus 31-én 102 tonna szenet bányászott 5 óra 45 perc alatt, ami előírt mennyiségének 14-szerese volt. Szeptember 29-én új csúcsot állított fel, 227 tonnát termelt egy műszak alatt ^[forrás?]. Ezzel névadója lett a munkásokat nagyobb termelékenységre ösztönző, a szocialista gazdasági rendszer fölényét hirdető sztahanovista mozgalomnak. A képe újságokban és plakátokon jelent meg, még a Time magazin címlapjára is kikerült.^[1][2]

1936-tól 1941-ig a moszkvai Ipari Akadémai hallgatója volt, majd 1942-ben kinevezték a karagandai 31-es bánya igazgatójának. 1943 és '57 között a Szénipari Minisztériumban dolgozott, 1957-től a Csisztjákovantracit szövetkezet igazgatóhelyettese, végül 1959-től 1974-es nyugdíjazásáig a Torezantracit szövetkezet 2/43-as bányaigazgatóságán főmérnök-helyettes.

[szerkesztés] Kitüntetései

Sztahanov a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának is tagja volt, több más kitüntetés mellett kétszer kapott Lenin-érdemrendet, egyszer a Munka Vörös Zászló érdemrendjét, 1970-ben a Szocialista Munka Hőse kitüntetést adományozták neki. A Bányászok Napja is az ő tiszteletére lett augusztus utolsó vasárnapja. Szülővárosát, az ukrajnai Kadijivka (ukránul: Кадіївка) bányászvárost 1978-ban Sztahanovra keresztelték át.

[szerkesztés] Valós teljesítménye

A The New York Times egy 1985-ös cikkében rámutat, hogy Sztahanov valójában csak azért tudta véghezvinni ezt a hőstett, mert a párt előre megszervezte az eseményt és több bányász segített neki. Idézték Konsztantyin G. Petrovot, a Centrálnaja-Irmíno párttitkárát aki szerint: „Nem kellett, hogy Sztahanov legyen az első... bárki lehetett volna. Végül is nem egy bányászon múlt a rekord megdöntése, hanem egy új szénfejtési módszeren.” ^[3]

[szerkesztés] Források

1. ^ "Heroes of Labor", Time Magazine, 1935. december 16.
2. ^ "Soviet leaders' gifts go on show", BBC.com, 2006. november 15.
3. ^ Serge Schmemann, "In Soviet, Eager Beaver's Legend Works Overtime," New York Times (1985. aug. 31.), 2. o.