Arabesque

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az Arabesque együttes 1977-ben alakult az NSZK-ban, Frankfurt városában. A dallamos diszkóslágereket éneklő női trió 1985-ig létezett. Legsikeresebb felállásuk: Michaela, Sandra és Jasmin. Nyugat-Európán kívül főleg a volt Szovjetunióban és Japánban voltak különösen népszerűek.

Tartalomjegyzék

1 Tagok
- 1.1 Alapítók
- 1.2 Később csatlakoztak
2 Karriertörténet
3 Ismertebb lemezeik
- 3.1 Albumok
- 3.2 Kislemezek
4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Tagok

[szerkesztés] Alapítók

Michaela Rose (1977–1985, 2006-tól)
Mary Ann Nagel (1978 szeptemberében kivált)
Karen Ann Tepperis (1978 decemberében kivált)

[szerkesztés] Később csatlakoztak

Heike Rimbeau (1978. szeptember – 1979. január)
Elke Brückheimer (1979. január – 1979. június)
Jasmin Elizabeth Vetter (1978 decemberétől 1985-ig)
Sandra Cretu (1979 júniusától 1985-ig)
Sabine Kaemper (2006-tól)
Silke Brauner (2006-tól)

[szerkesztés] Karriertörténet

Az Arabesque 1977-ben szállította pályafutása első, s talán legemlékezetesebb slágerét Hello Mr. Monkey címmel, amely Japánban a toplista élére került. A sikeres kislemeznek köszönhetően a három csinos, kellemes hangú énekesnő 1978-ban nagylemezt készíthetett, melyre a dalokat pártfogóik, a Jean Frankfurter–John Moering kettős írta, akárcsak a későbbiekben. A Friday Night című LP kelendőnek bizonyult, ezért 1979-ben már jött a következő, a City Cats. A két album között a trió felállása kissé megváltozott. Előbb Mary Ann, majd Karen Ann távozott az együttesből. Karen Ann helyére Jasmin érkezett. Mary Ann pótlása nehezebben ment: Heike és Elke után végül a 17 éves, tehetséges, s az NSZK-ban már nem is teljesen ismeretlen Sandra csatlakozott a trióhoz. Ettől kezdve egészen az Arabesque feloszlásáig az együttes dalai főleg Sandra énekhangjára épültek, míg a koreográfiákat többnyire Jasmin dolgozta ki. 1980-ban értek fel pályájuk csúcsára. Ebben az esztendőben két albumot is kiadtak olyan slágerekkel, mint a Marigot Bay, a Take Me, Don’t Break Me vagy a Midnight Dancer. 1981-es nagylemezük, az In For A Penny sem okozott csalódást az eurodisco kedvelőinek, a címadó dal mellett főleg a vidám Billy’s Barbeque volt népszerű. Azonban az Arabesque sem volt próféta saját hazájában: a trió németországi népszerűsége eltörpült távol-keleti sikerei mellett, ezért ügyes menedzserei elsősorban a japán piac igényeit tartották szem előtt. A távoli szigetországban a Boney M., a Dschinghis Khan és a magyar Neoton Família (külföldön: Newton Family) mellett az Arabesque volt a legkedveltebb európai popzenekar.

A 80-as évek elején az eurodisco háttérbe szorult, s a műfaj korábban oly kedvelt sztárjai nem tudták megőrizni népszerűségüket a Neue Deutsche Welle és az új angol popsztárok árnyékában. A japán piacnak köszönhetően az Arabesque munkatempója ugyan nem csökkent, de a háttérben már érlelődött a feloszlás gondolata. Sandra 1983-ban szólóban próbálkozott, ám az Alphaville akkoriban aktuális slágere, a Big In Japan német nyelvű feldolgozásával nem lett túl sikeres. Két évvel később azonban a Maria Magdalena című angol nyelven előadott dal révén az első számú német popdíva lett, s ezt a pozícióját férje, a román származású Michael Cretu szerző-producer-előadó jóvoltából lényegében évekig meg tudta őrizni. Sandra kiválása az Arabesque végét jelentette. A trió stílszerűen a Time To Say Goodbye (Itt az ideje búcsúzni) című albummal fejezte be pályafutását. Jasmin és Michaela megpróbálták duóban folytatni, de a Rouge névre átkeresztelt kettős lemezei nem keltettek különösebb visszhangot.

2006. december 16-án az Arabesque Moszkvában lépett fel egy nosztalgiafesztiválon. Michaela Rose mellett két új énekesnő, Sabine Kaemper és Silke Brauner lépett színpadra. Az orosz sajtó tudósításai szerint a megújult Arabesque turnét tervez Japánban, s egy új nagylemez is szóba került.