Arisztarkhosz (grammatikus)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Arisztarkhosz (Szamothraké, Kr. e. 216 körül – Ciprus, Kr. e. 144 körül) Görög grammatikus

Életéről kevés adat maradt fenn. Fiatalon Alexandriába került, s Arisztophanész Büzantiosz tanítványa lett, később mestere halála után az alexandriai könyvtár igazgatójává nevezték ki. Tanítója volt Ptolemaiosz Eupatór királynak, ám miután megölték az uralkodót, az ő élete sem volt biztonságban, ezért elhagyta Alexandriát.

Az ókor egyik legtermékenyebb írója volt, mintegy 800 kommentárt, és ezen felül jelentős mennyiségű értekezést írt. Munkásságából kiemelkedik Homérosszal kapcsolatos tevékenysége. Két Homérosz-kiadást készített, illetve a homéroszi művekhez számos kommentárt készített. Elutasította a pergamoni Kratész allegorizáló felfogását, miszerint Homérosz minden tudás és bölcsesség csúcsa és összefoglalása. Szavai szerint „a költő a gyönyörködtetés kedvéért beszél". Homéroszt élő, athéni származású személynek tartotta.

Ő volt az első, aki Homérosz munkáit szövegkritikai alapon adta ki: a művek azon sorait, amelyeket nem tartott hitelesnek, vagy kihagyta a kiadásból, vagy egy vizszintes vonalat („obeloszt", nyársat) tett eléjük. Arisztarkhosz kiadásainak hatása óriási volt, Homérosz-szövegeink lényegében mind a tőle megállapított szövegre mennek vissza.

Foglalkozott más írókkal (Hésziodosszal, Pindarosszal) is. Jelentős hatást gyakorolt a nyelvtudományra is, de e munkásságát csak hivatkozásokból ismerjük, például Didümosz: „Peti tész Arisztarkhu diorthószeósz" (Arisztarkhosz javításairól) című munkájának töredékeiből.

[szerkesztés] Források

Pecz: Ókori lexikon