Asbóth Lajos

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Asbóth Lajos (Keszthely, 1803. június 2. – Budapest, 1882. május 6.) honvéd tábornok, az MTA levelező tagja. Apja Asbóth János a Georgicon igazgatója volt. Öccse, Asbóth Sándor az 1848–49-es szabadságharcban alezredes, az emigrációban az Amerikai Egyesült Államok tábornoka, majd diplomatája.

Angol eredetű magyar családban született. Tanulmányait a bécsi hadmérnöki akadémián végezte, majd 1820-ban lépett a császári hadseregbe. 1844-ben századosként nyugalomba vonult és földbérlőként Lugoson gazdálkodott.

1848 júniusától Krassó vármegyében nemzetőr őrnaggyá és a bánsági bányavidéket védő mintegy hatszáz fős nemzetőr egység parancsnokává nevezték ki. A hadiipari szempontból is fontos bányavidék folyamatos támadásoknak volt kitéve és december második felében a túlerő ellenében a nemzetőrök kénytelenek voltak feladni. 1849. január 15-étől Debrecen katonai parancsnoka, majd január 26-ától alezredesként a szerveződő 12. (tartalék) hadosztály parancsnoka volt. Hadosztályával részt vett a tavaszi hadjáratban. Érdemeket szerzett a császári hadsereg megtévesztését célzó hadműveletekben, ezért április 18-án ezredessé léptették elő és megkapta a Magyar Katonai Érdemrend III. osztályát. Buda ostromában, mint a II. hadtest egy hadosztályának parancsnoka, majd – miután Aulich Lajos betegszabadságra ment – mint a II. hadtest parancsnoka vett részt.

Az 1849. júniusi Vág melletti hadműveletekben, majd a peredi csatában a II. hadtest kiválóan szerepelt, azonban Asbóth nem a parancsok szerint irányította hadtestét, ezért Görgei leváltotta a hadtest éléről. Július 19-étől a tartalék hadtest egy hadosztálya, majd a tervezett tartalék hadtest parancsnoka lett. A fegyverletétel után halálra ítélték, majd az ítéletet tizennyolc évi várfogságra változtatták. 1856-ban kapott kegyelmet.

Részt vett a szabadságharc utáni függetlenségi szervezkedésekben. Az emigráció jelentős szerepet szánt neki egy tervezett felkelés előkészítésében. 1861-ben néhány hónapra ismét letartóztatták. 1918-ban vált ismertté, hogy ekkor a bécsi titkosrendőrség besúgója lett. Ő adta fel az Almásy Pál és Nedeczky István vezette összeesküvés résztvevőit.

1862-ben megírta emlékiratait, majd 1867-ben az amerikai polgárháború történetét. Hadtudományi műveket is írt, közülük legjelentősebb a „A hadvezér és a hadtudomány alapelvei az újabbkori hadjáratok történetével felvilágosítva” című (Pest, 1863). 1863-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Vezérőrnagyként a Honvédegylet tagja volt.

[szerkesztés] Felhasznált források

• Magyarország hadtörténete két kötetben (főszerkesztő: Liptai Ervin), Zrínyi Katonai Kiadó –1985, ISBN 9633263379
• Bona Gábor: Az 1848–49-es honvédsereg vezetői (Rubicon 1999/4)
• Hermann Róbert: Az 1848–1849-es szabadságharc nagy csatái, Zrínyi Kiadó – 2004, ISBN 9633273676