Bátori-barlang
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Bátori-barlang (más néven Hárs-hegyi-barlang) a tengerszint felett kb. 440 m magasban nyíló barlang Budapest II. kerületében. Ismert hossza 339 m, függőleges kiterjedése 40,7 m. Valószínűleg a pliocén korszakban alakították ki a hévvizek. A gömbfülkéken túl számos képződmény (kalcit, borsókövek, cseppkövek) található benne.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Nyílása közvetlenül a Nagy-Hárs-hegy 454 m magas csúcsa alatt, a hegy északkeleti oldalán található. A barlang megközelíthető a Gyermekvasút Szépjuhászné illetve Hárs-hegy állomásairól a sárga sáv turistajelzésen.
[szerkesztés] A barlang elnevezése
A barlang Bátori (egyes források szerint Báthory) László pálos szerzetesről kapta a nevét, aki – a hagyomány szerint – a 15. század közepén, 20 éven át remetéskedett itt és a Bibliához magyar nyelvű magyarázatokat írt. (Téves az a hiedelem, hogy magyarra fordította a Bibliát.)Természetesen semmi köze a nemes Báthory családhoz, ezért írta nevét is az egyszerű írásmóddal.)
[szerkesztés] A Bátori-barlang újrafelfedezése(i)
[szerkesztés] A 19. században
A középkor óta feledésbe merült barlangot 1830-ban egy Tomola Nándor nevű kereskedő fedezte fel ismét. Tomola egy mécsessel világítva járta be a kusza, szerteágazó járatokat és térképvázlatokat is készített. Később a kor neves geológusa, Szabó József is leszállt a mélybe, és arról számolt be, hogy a barlang folytatását mesterséges eltömés zárja el, amelyről feltételezte, hogy a budaszentlőrinci pálos kolostorral állhat összeköttetésben.
[szerkesztés] A 20. században
Mindezt azonban az 1961–1974 közötti, először Szitár Ferenc, majd Vajna György barlangkutató szakembergárdája és önkéntesek által végzett alapos feltárás sem erősítette meg. A feltáró munkálatok során megtalálták a pálos kápolnát, a szerzetesi lakhelyet, és a lépcsősorokat, amelyek a közlekedést segítették. Gyönyörű cseppkőformái mellett gazdag őskori leletanyag került elő (többek között gyapjas orrszarvú, és gímszarvas csontvázak), de találtak benne Zsigmond, és Miksa korabeli ezüst érméket, Mária Terézia idejéből származó bronzpénzt is. A barlangot tehát a neolitikum, a rézkor, a bronzkor, és a középkor emberei is használták. Az 1700-as években bányászat is folyt itt, arany és ezüst reményében.
A kutatás előrehaladtával, az iszonyatos mennyiségű kitöltésanyag kitermelhetősége érdekében, bányászati módszerekkel egy mesterséges bejáratot robbantottak a barlang főtermének alsó síkjában. Az így készült nyílásba csillepályát fektettek le, így meggyorsíthatták a majd' egy évtizedig tartó munkát. (Ez a bejáratot jelenleg -40 évvel a létrehozása után- kőtörmelék és föld zárja el – a vasajtón kívül.)
Miután felelőtlen és amatőr kutatók több balesetet is szenvedtek, a barlangot, értékekben való gazdagsága és veszélyessége miatt, Vajnáék lezáratták a nyilvánosság elől.
[szerkesztés] Jelenleg
A barlang ma is le van zárva; csak kísérettel látogatható. Ma az egykori szerzetesnek nincs emléktáblája a helyen, és a barlangra is csupán egy felirat nélküli vasajtó utal.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- A Bátori-barlangról (Kordos László)
- A Bátori-barlangról (MEK)
- Vajna György: A rejtélyes Bátori-barlang (Budapest, 1974)
Based on work by