Baintner János

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Baintner János (Liptóújvár, 1815. január 15. – Pusztaberki, 1881. augusztus 14.) jogász, egyetemi tanár

[szerkesztés] Élete

Középiskolai tanulmányait Rozsnyón, Miskolcon és Lőcsén, a bölcseleti s jogi tanfolyamot a budapesti egyetemen végezte 1835-ben. Ezután joggyakorlatra lépett és 1836–1838-ig mint királyi táblai hites jegyző működött. 1838-ban ügyvéd, egy évvel később jogtudor lett. Miután több előkelő családnál jogtanító volt, 1841. április 10-én Eszterházy herceg uradalmi igazgatóságánál mint jogügyi előadó és titkár nyert alkalmazást; ez állásában maradt 1848-ig, midőn a pozsonyi jogakadémiához tanárrá s 1850. május 20-án pedig igazgatóvá nevezteték ki; itt eleinte államismeretet és bányajogot, 1850–1853-ban váltó- és kereskedelmi jogot, 1854. szeptember 27-ig magyar magánjogot tanított; mely utóbbi napon a pozsonyi országos főtörvényszékhez tanácsossá neveztetett, megtartván emellett 1861-ig igazgatói állását is. 1855. december 15-én az úrbéri törvényszék ülnökévé s előadójává, 1856. november 24-én pedig a pozsonyi földtehermentesítési bizottság tagjává lett. 1861. január 22.én magyar királyi helytartósági tanácsossá nevezteték ki; de már a következő év május 25-én a pesti egyetemen az osztrák-magyar jog és polgári törvénykezés tanárává s királyi tanácsossá nevezteteték ki. 1863. június 29-én a hét személyes táblához szavazó birónak hívták meg, mint ilyen egész 1869. május 31-ig (a hétszemélyes tábla feloszlásáig) működött e tábla büntető osztályában. Az 1879–1880. tanév végeztével nyugalomba lépett és [[Nógrád megye]i pusztaberki jószágára vonult vissza. A Magyar Tudományos Akadémia 1865. december 10-én választotta meg levelező tagjává.