Batrakhomüomakhia

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Batrakhomüomakhia (görög cím, latinul Batrachomyomachia), feltehetően a Kr. e. VI-V. század fordulóján keletkezett görög komikus eposz. Kora vitatott: a kéziratos hagyomány a Kr. e. V. században élt káriai Pigrésznek tulajdonítja, de a Kr. e. II. századtól kezdve egyre többen tartják Homéroszt a szerzőnek. Az újkori kutatók véleménye a Kr. e. VI-V. század és a Kr. e. III. század közt ingadozik.

Cselekménye (a szereplők nevei Devecseri Gábor fordításában): Morzsacsenő, Tésztafaló fia a tóparton találkozik Pöfögőpofával, a békával. Ez meghívja a palotájába, erre ő -némi unszolás hatására- enged a kérésnek. A béka a hátára veszi, úszni kezdenek, de egy vizikígyó jelenik meg, Pöfögőpoga, megfeledkezve úszni nem tudó vendégéről, a víz alá merül, Morzsacsenő pedig megfullad. Az egerek erre bosszúálló hadjáratot indítanak a békák ellen. Az istenek úgy döntenek, egyik fél mellé sem állnak, csak semleges szemlélői lesznek az eseményeknek. A kér sereg összecsap, hosszú ideig eldöntetlen a küzdelem, majd úgy látszik, hogy az egerek állnak nyerésre, még Zeusz villáma sem rettenti vissza őket. Végül Zeusz a rákokat küldi a szorongatott békák segítségére, akik lenyisszantják az egerek farkát, mire a megrémült egérhad futásnak ered. Így ér véget az egynapos háború.

Állatharcok a görög állatmesékben is előfordulnak, sőt a Kr. e. VI. századi Egyiptomban is ismeretesek. Ha a Batrakhomüomakhia valóban korai, akkor talán ez utóbbiaknak is része van a keletkezésében.

Hatása igen nagy volt. Ismerték a római költők is (Statius, Martialis), később Bizáncban is népszerű volt. Magyarországon is többen lefordították, illetve átdolgozták, ismert Csokonai Vitéz Mihály átdolgozása, aki a történetet „négy pipa dohányra" osztva adta elő. A legjobb magyar fordítás Devecseri Gábor műve, ez az 1967-ben megjelent Homérosz-összkiadásban olvasható.

[szerkesztés] Források

• Pecz: Ókori lexikon
• Homérosz összes művei (Budapest, 1967)