Bej
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Bej (régiesen bég): mai jelentése úr, voltaképpen cím, mely a pasák férfiivadékait és az ezredesi rangfokozatot nyert katonai és polgári hivatalnokokat illeti; az előkelőbb európaiakat is megtisztelik néha ezzel címmel, aminthogy minden fiatal sztambuli efendi szintén elvárja, hogy bejnek titulálják. Eredetileg fejedelmi méltóság volt a bej cím, és a szeldzsuki időkben az egyes törzsek urai nevezték így magukat. A régi időkbeli bejek egy-egy területnek voltak független urai, és az első szultánoknak soká kellett a kisázsiai bejekkel harcolni, míg uralmukat megszüntethették. Később már nagyobb udvari méltóságokkal volt ez a cím kapcsolatban.
Az Oszmán Birodalomban a szandzsákbégnek, a vilajetnél kisebb területi egység, a szandzsák elöljárójának bej vagy magyarosan bég volt a megtisztelő címe. Az első három oszmán uralkodó címe bej volt, 1383 óta nevezték őket szultánnak.
Összetételekben is gyakori a bej szó:
- aláj-bej – a csendőrség ezredese
- mir-aláj-bej ezredes
Mint helységnév előfordul a Bej-oglu (Bej fia) szóban, mely az isztambuli európai negyednek, Perának, a török neve.
A régi magyar bő nemzetségfő címe is ebből a régi török címből származik, ami a török népeknél eredetileg szintén nemzetségfőt jelentett.
[szerkesztés] BEJ/ BÉG/ BAY/ BEY
Török ’úr’. 1. eredetileg a török népek nemzetségfőinek, illetve törzsi fejedelmeinek címe. Keleten nagyjából a ~ megfelelője az arab emír és a mongol nojon. 2. az oszmán-török központi hatalom kialakulása után előbb a pasák fiainak, utóbb a szandzsákoknak (kisebb közigazgatási egységeknek) az élén álló polgári és katonai tisztségviselőinek címe. A magyarországi török hódoltság területén főként szandzság~ (’zászló ura’) formában volt használatos. Előfordult még az alaj~ összetételben is, s ekkor is egy, a pasáknak alárendelt katonai, vagy polgári méltóságot jelentett. A ~ rangot a Török Köztársaság kikiáltása (1923) után eltörülték. Középkori európai értelemben hercegi rangnak felelt meg. 3. többnyire férfinév után használt udvarias megszólítási forma török nyelvterületen.