Billentyűs hangszerek

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Billentyűs hangszereknek nevezzük azon hangszereket, melyeken a hangokat egy billentyű megnyomásával érhetjük el.

Ezen hangszerek tartozhatnak a húros hangszerek, fúvós hangszerek, ütőhangszerek és az elektromos hangszerek csoportjába is.

Tartalomjegyzék

1 Története
2 Működésük
3 Fajták

[szerkesztés] Története

Nicolaus Poussin: Szent Cecília

A legkorábbi billentyűs hangszerek az orgona, a clavichord és a csembaló. Ők voltak azok, akik mélyen be tudták fúrni magukat a köztudatba, ellentétben a viola organistával, a vonós zongorával és tangens zongorával. Mindenesetre a történészek már megegyeztek abban, hogy az orgona volt legelőször, hisz' annak első felbukkanása már a Kr. e. 5. századra tehető. Igaz, ekkor az orgona vízi meghajtású volt, és hydraulis (víziorgona) néven volt ismert. Az utóbbi két évezredben ennek a továbbfejlődéséből lett a mai modern templomi orgona.

Egészen a 14. század közepéig nem volt kihívója, míg megjelent a clavichord, majd nem sokkal később a csembaló. Ez nem csak a másfajta építés miatt fontos, hanem a 15. századig csak hét billentyű volt egy oktávon belül. Ezt bővítendő először a b/áisz billentyűt adták hozzá (erre összhangzattanilag volt szükség), majd az esz/disz billentyű következett. Ezután pedig a többi hiányzó módosított hangot is hozzáadták, úgymint: fisz/gesz, cisz/desz, gisz/ász.

Ezen hangszerek sokáig uralkodtak, sok hátrányuk ellenére, mindaddig, amíg meg nem jelent a mindent forradalmasító zongora.

A technológia előrehaladtával pedig az elektromos hangszerek is létrejöttek.

[szerkesztés] Működésük

A billentyűk

Ezen hangszerekhez két kéz kell, mindegyik kéz egy szólamot játszik (ebből adódóan ezen hangszerek polifónikusak), hangot egy bilentyű lenyomásával érhetünk el. Ennél fogva használatuk viszonylag egyszerűbb, legalábbis a vonós- és fúvós hangszerekhez viszonyítva. Viszont ebből adódnak hátrányok is: mivel közvetlenül a hangot megszólaltató berendezésekhez nem érünk hozzá (nem úgy, mint pl. egy vonós esetén a húrra tesszük le az ujjunkat), ezért sokkal alacsonyabb a modulációs készsége ezen hangszereknek.

Amúgy a mód, ahogy játszunk ezeken a hangszereken, nagyjából megegyezik.